Közben, 1499-ben ismét „embereket öl meg a fagy.”

1600-ban a hónap 28. napján „Erdélyben három tiszta Napot észleltek.” Ez azonban akkor is csak légköroptikai tünemény lehetett, a fátyolfelhőzetben lévő jégkristályok okozta fénytörés terméke. Hasonló délibáb jelent meg Marosvásárhely fölött is 1815. február 13-án, amikor

No, de ne szaladjunk annyira előre!

1607. február 15-én „borzasztó menydörgés és villámlás” borzolta az emberek idegeit a Székelyfölddel szomszédos Prázsmáron, és ugyanezt tapasztalták 1636. február 7-én is, de akkor már Segesváron, ahol „tüzes menykövek estenek”.

Előtte két évvel olyan kellemes időjárással, fagy és hó nélkül telt el a február, hogy márciusnak képzelték volna, ha nem ismerik a naptárt, 1644/45 tele viszont „igen szigorú és hideg volt, amilyenhez hasonlót senki még nem ért meg,

Az Olt és a Maros jegének vastagsága nyolc arasznyi volt” – ami nagyjából egy métert jelent.

1683-ban aztán megint „meleg és esős” februárt jegyeztek fel Erdélyben, „amely azonban hóba ment át, és számottevő hideg követte.

1696-ban az egész hónap derűsnek és száraznak bizonyult, említésre méltó fagy nélkül.

A méhek a sárga virág porát hordták

A következő század vége felé már egész más kép fogad bennünket Háromszéken:

De ez az időjárás sem állandósult, mert 1793-ban február közepén a méhek már a sárga virág porát hordták, Mátyás napjára pedig „minden szántást és tavaszi szőlőmunkát elvégeztek.”

A következő télen „semmi hó nem esett”, 1796-ban pedig „Febr. első napján szép tavaszi virágok láttattak” a köpeci erdők szélén.

– szólt a korabeli intelem.

De ez sem tartott örökké! 1810-ben Székelyföldön, „közelebbről pedig Februáriusnak 21-25 napjaikban olyan különös havazás és iszonyú hideg volt, hogy 24 óra alatt az Olt is vastagon befagyott – s viszont 24 óra alatt ugy elment a hidegnek minden ereje, hogy a legkiesebb nyári időket érezzük, s szint ugy hallgatjuk a menydörgéseket.”

Háromszéken huzamosan –20 Celsius-fokot mértek, amit a „néhány nap óta dühösködő Nemere” tovább fokozott. De ez csak az előző év decemberének időjárását pótolta, amikor is „mind őszi idők jártak, s a későbbi esők következtében a vetések szépen kikeltek, melyekben csakugyan az egerek töméntelen serege sok kárt okozott.”

No de aztán a hó is megérkezett! 1841 februárjában „a Brassói úton három napig szakadatlanul esvén, minden mozdulhatást az országutakon annyira elzárta, hogy

Aztán 1843-ban ismét virágoztak a gyümölcsfák februárban…

A hónap időjárása számokban

Romániában a legalacsonyabb februári hőmérsékletet, –38 °C-ot 1929. február 10-én mérték a 2514 m magas Omu-csúcs közelében, a 2504 méteren lévő meteorológiai állomásnál, míg Gyergyóalfaluban aznap –35 °C-ot mutatott a hőmérő higanyszála. (Tíz évvel később a Kovászna megyei Bodzafordulón –35,8 °C-ban csikorgott a hó – akárcsak 2005. február 8-án.) Ekkor még az 50 éves diófák is elfagytak – mesélték az öregek.

A legmelegebb napok: 26 °C 1995. február 27-én a dobrudzsai Medgidián és 2016. február 16-án a Buzău megyei Pătârlagele kisvárosban.

Erdélyi városok februári legalacsonyabb és legmagasabb hőmérsékletei:

• Marosvásárhely: –32°C (1929), ill. 19,6°C (2017)

• Kolozsvár: –32,5°C (1929), ill. 19,6 °C (2017)
• Szatmárnémeti: –27,6 °C (1940), ill. 18,8 °C (2017)

Leghidegebb februárok 1961-től 2018-ig: 1985-ben –8,6 °C átlag, 2012-ben –6,6 °C, 1965-ben –5,8 °C átlag. Legmagasabb havi átlagos hőmérsékletek: 4,9 °C 2016-ban, 4,2 °C 2002-ben, 3,7 °C 1966-ban.

A 24 óra alatt leesett legtöbb csapadék 116 litert tett ki négyzetméterenként – ez a Duna-delta Sfântu Gheorghe (Szent György) nevű községében mérték 1954. február 3-án. A hóhullás, esőzés legmagasabb átlagai: 1969-ben 73,6 liter, 1970-ben 72,6 liter, 1978-ban 61,6 liter négyzetméterenként. Legalacsonyabb átlagok: 1976-ban 8,7 liter, 1975-ben és 1998-ban 10,6 liter, 2008-ban 11,4 liter négyzetméterenként.

Az a jó, ha minél hosszabb csapok csüngenek az ereszről, mert olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek is.

A Balázs-napi esőnek nem örültek eleink, mert akkor jég veszélyeztette a nyári termést, de ha húshagyókedden hull eső vagy hó, akkor bő kukoricatermést lehet várni.

„Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja!” Eszerint ha Dorottya napján hideg van, Julianna napjára megenyhül az idő. Márpedig „ha Juliska fésülködik, a tavasz már közeledik” – biztat a másik rigmus, és ezzel passzol a Bálint-napi is:

Akkor is kitartóan szép idő következik, „ha délkeleti szelek fújnak, ha a hold igen fehér, vagy ha az esti pír igen magasra terjed a nyugati égen.”

Arra is érdemes figyelni, hány nappal Zsuzsanna előtt szólalnak meg a pacsirták, mert annyival hallgatnak el majd utána a hideg miatt. Összességében nézve: ha február enyhe, annak márciusban látjuk a kárát, ha pedig hideg, fagyos, az bőséges búzatermést hoz.