Nem csak esztétikai célokat szolgál a mellprotézis

A szakemberek szerint a mellprotézis nem csak esztétikai célokat szolgál, vagyis tévesen sorolták be az ilyen gyógyászati segédeszközök listájára. A helyzeten már sokan és sokszor próbáltak változtatni, eddig eredmény nélkül.

Fancsali Attila

2010. április 14., 16:032010. április 14., 16:03

2010. április 14., 16:462010. április 14., 16:46

Két éve egy nagybányai illetőségű orvos, dr. Mihaela Leşe levelet intézett az Országos Egészségbiztosító Pénztárhoz (CNAS), melyben kérte a mellprotézis besorolásának megváltoztatását, és felvételét a támogatott gyógyászati segédeszközök listájára. „Minden más protézis, ami nem végtag-protézis […] , ebbe a kategóriába tartozik a mellprotézis is, amely olyan segédeszköz, amelyet a test külsején helyeznek el, és arra használnak, hogy reprodukálják részben, vagy teljesen a mellet. Az érvényben levő törvények értelmében a külső mellprotézisek nem sorolhatóak be azon gyógyászati segédeszközök közé, amelyek szerveket pótolnak, vagy azok funkcióit” – állt a CNAS akkori elnökének, Vasile Ciurcheanak a válaszában.

Az egyik marosvásárhelyi, protézisekkel foglalkozó vállalat marketingigazgatója, Elekes István szerint azonban tanulmányok bizonyítják, hogy az eszköz nem csak esztétikai célokat szolgál. „Ha egy nő elveszíti a mellét, akkor súlykülönbség lép fel. A test megpróbálja kompenzálni ezt, és ennek következtében a hátgerinc deformálódik, ez pedig már sokkal komolyabb problémákhoz vezethet. Hosszú távon ez többe kerül az államnak, mint egy mellprotézis” – magyarázta a szakember.

„Nagyon kevés az a műtéten átesett nő, aki mellprotézist vásárol, ami főleg a pénzhiánynak, és nem utolsó sorban a felvilágosítás hiányának tudható be. Sokszor nem is tájékoztatják a műtéten átesett nőket a lehetőségeikről, mint ahogy arról sem, hogy milyen következményekkel járhat a mell elvesztése. Rosszabb esetben annak, hogy az érintett nő már belefárad és feladja. Vannak, akik mellprotézis helyett különböző textíliákat tömnek a melltartóba, ami irritálhatja a műtét helyét, kellemetlen szagot áraszthat, és bár külsőre pótolni látszik a hiányzó mellet, vagy melleket, nem oldja meg a súlykülönbség okozta problémákat” – tette hozzá Elekes.

Sok az olyan nő is, aki, mivel nem engedheti meg magának, hogy újonnan beszerezze a segédeszközt, külföldről vásárol használtat. „Ezzel az a probléma, hogy azok nem az illető méreteire készültek. Ha mégis szerencséje van, és hasonló, akkor az is gond, hogy azt már valaki használta 2 évig. A szilikon folyékonnyá válik, a külső burkolat megrepedezik, és előfordulhat, hogy használat közben meglyukad és folyni kezd” – magyarázta Elekes István.

Egy mellprotézis ára a melltartóval együtt 400 és 700 lej között mozog, és a gyártó egy éves garanciát vállal rá. Az Európai Unióban azonban ezek használati ideje 2–3 év.

A vállalat sajtószóvivője, Vargancsik Tekla a székelyhon.ro-nak elmondta, hogy a Romániai Rákbetegek Egyesülete aláírásgyűjtést indított azért, hogy a mellprotézist a CNAS vegye fel a támogatott segédeszközök listájára. „A petíciót mindeddig több mint 44.200-an írták alá, de semmi visszajelzés nem érkezett az Országos Egészségbiztosító Pénztártól. Magyarországon például nem csak, hogy ingyenes a mellprotézis, de a kemoterápián átesett betegeknek még parókát is adnak két évente” – tette hozzá.