Részletesebben kifejtve, a vezérigazgató hozzátette, a vonatkozó rendelkezések szerint minden állampolgárnak joga van arra, hogy szabadon válasszon háziorvost bárhol az országban lakhelytől függetlenül. Ugyanakkor fontos tudni, hogy

Az újszülöttet annak a háziorvosnak kell felírnia, aki a terhesgondozásban részt vett, amennyiben a szülők nem döntenek másképp, és nem keresnek számára másik háziorvost. Tehát nem létezik külön háziorvosi specializálódás, szakosodás a gyermekre vagy felnőttekre, minden háziorvos mindkét kategóriát kezelheti.

Akut hiány háziorvosokból

A vezérigazgató szerint a probléma egyik oka, hogy

Ráadásul a koronavírus-járvány miatt a veszélyeztetett korosztályba tartozó orvosok is felfüggesztették a praktizálást. Korábban 150 háziorvosi rendelővel volt szerződése az egészségbiztosítási pénztárnak, jelenleg mindössze 128-cal.

– fűzte hozzá az intézményvezető. Tőle tudjuk, hogy akad olyan háziorvos, akinek 1500, másnak pedig akár 3500 személy is szerepel a pácienslistáján. Egy biztosított után a biztosítópénztár 8,59 lejt fizet havonta, és szolgáltatásonként pedig további 3,69 lejt kapnak a szerződésük alapján. Duda Tihamértól azt is megtudtuk, hogy az előírásokban szereplő becslések alapján 1800 személynek legalább egy háziorvosra van szüksége, így számolják ki, hogy például

Ennek a számításnak a fényében állapítható meg, hogy a megye egyes települései akut háziorvoshiánnyal küzdenek, de nem mindegyikben jelentős a probléma. A vezérigazgató szerint elképzelések vannak arra, hogy a jövőben megváltoztassák a finanszírozási rendszert, hogy vonzóbbá tegyék a szakmát a fiatalok számára.

Sokat számít a képzés

A téma kapcsán a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetőjét is megkérdeztük. Tar Gyöngyi szerint a probléma gyökere egyrészt onnan indul ki, hogy a háziorvosoknak jobban megéri, mondhatni kényelmesebb fiatal, egészséges felnőtteket felvenni a pacientúrájába, mert ha felkeresik, ha nem, jár utánuk a fejpénz. A gyerekekkel viszont már nehezebb,

ráadásul mivel nem kicsinyített felnőttek, a patológiájuk eltérő, ezért más módszerekkel kell kezelni őket. Éppen emiatt akadnak olyan orvosok, akik ezt már nem vállalják, ami nem egy megfelelő hozzáállás, fogalmazott az intézményvezető.

A probléma másik vetülete a háziorvosi képzésben keresendő, amely az idők folyamán többször is változott. Például vannak olyan orvosok, akiknek lehetőségük volt a gyermekgyógyászatot mélyrehatóbban megtanulni az általános hatéves orvosi képzésük ideje alatt,

– jegyezte meg Tar Gyöngyi. Azonban az alapképzést követően rezidensként többeknek volt és van módjuk elsajátítani a tudást attól az orvostól, aki nagyobb hangsúlyt fektet a gyermekek kezelésére.

Ugyanakkor idetartozik az is, hogy a rendszerváltás előtti húsz évben eltörölték a rezidensképzést, amelyet 1991-ben vezettek vissza. Azok, akik akkor végeztek, később pótolták a szakképzésüket. Tehát nem minden háziorvos érezheti magát kellőképpen felkészültnek, az alapos szaktudás hiányában pedig nem szívesen vállalja a gyermekek kezelését. A vidéken szolgáló háziorvosok számára általában nincs opció, nem válogatnak, a városon dolgozók esetében azonban gyakrabban fordul elő. „Biztató, hogy a fiatal végzősök már sokkal nyitottabbak ezen a téren” – mondta az intézményvezető.