Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:01

Háromgólos hátrányból fordítottak az Ágyúsok a Steaua vendégeként

21:00

Szerencsejáték: Segesváron teljes tiltás, Marosvásárhelyen helyszínváltozás

20:53

Megvan az első gyergyói siker az Erste Ligában

20:51

Máris találkozott Nicușor Dan António Guterresszel, az ENSZ főtitkárával

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Erdélyben született és négy nyelven is folyékonyan beszél Nicușor Dan harmadik miniszterelnök-jelöltje

Hajnali háromkor állították meg a rendőrök, s nem hiába

Személyautó és motorkerékpár ütközött Csíkkozmáson

Amikor a gyógyító gáz életveszélyessé válik: ezt érdemes tudni a mofettázásról

Elkobozták a be nem könyvelt pénzt Hargita megyében

Bérpótlékot kapnak a városháza alkalmazottai a számítógépes sugárzás miatt

A Csíki plázáéhoz hasonló emeletes parkolót terveznek Csíkszeredában

Több mint 30 ezer lej értékben bírságoltak egy rendőrségi akció alkalmával Csíkszeredában

Erdélyben született és négy nyelven is folyékonyan beszél Nicușor Dan harmadik miniszterelnök-jelöltje

Megvan a bejelentés, miniszterelnököt javasolt ma délután az államfő

Mitől igazi az ünnep?

Fotó: László Ildikó

Mi a közös a kommunista diktatúra elnyomó rendszerének karácsonyában, valamint napjaink szabadságtól és bőségtől duzzadó ünneplésében? Valami, amire az tudja a választ, aki mindkettőt megélte.

Bencze Emese

2024. december 25., 08:562024. december 25., 08:56

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Szilágyi Domokos már-már klisévé lett gondolata, miszerint: „Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!” talán még sosem volt ennyire aktuális. Aligha tud a szívekben karácsony születni 2024-ben, amikor leginkább az ünnepi vásárlás miatt felbolydult emberek autóitól fuldokló városok, az áruházakat megtámadó tömegek, a díszektől roskadozó, ajándékokkal körbevett karácsonyfák és a bőség zavara mutatja, hogy a decemberi ünnepi időszakba érkeztünk.

Amikor minden adott, csak a csendes várakozás nem.

Amikor a semmiből kellett valamit teremteni

A rohanós, zavaros ünnepi időszakban azonban néhányaknak eszébe jut, nem is olyan régen volt ez teljesen másképp is. Élnek még szép számban olyan idősek, akiknek élesen élnek az emlékezetükben a kommunista diktatúra árnyékában töltött karácsonyok, amikor valóban, szinte csak a szívekben lehetett ünnep.

„Abban az időben nem volt szabad karácsonyfát készíteni, de mégis mindenki abban járt, hogy egy-egy kicsi karácsonyfát csináljon, hogy mégiscsak érezze az ünnep melegét, hangulatát.

Én például sütöttem linzerkoszorút, azt kötöztem fel a körülbelül 50 centiméteres karácsonyfára, a férjemnek – aki szintén tanárként tevékenykedett a faluban – vettem egy pizsamát, azt betettem a fa alá”

– idézte fel kérésemre az udvarhelyszéki Székelyszentlélek 1990-ben nyugdíjazott tanítónője az egyik 60-as évekbeli karácsonyt. Mint meséli,

tulajdonképpen annyit ünnepeltek ketten karácsonykor, hogy ettek és lefeküdtek, de volt karácsonyfájuk szenteste, ami segített megélni az ünnep örömét, és hangulatot csinált.

„Hanem aztán a pártbizottságtól lejöttek ellenőrizni, hogy tanítunk-e karácsony másodnapján. A tanítással nem is volt baj, csak aztán az iskolából mindenik tanügyihez bejöttek a saját lakásába, »keresték az igazgatót«. Valójában azért jöttek, hogy ellenőrizzék, díszítettünk-e karácsonyfát, mert ugye nem szabadott volna. Január hatodikán aztán volt egy rajoni gyűlés, az egész rajonból ott voltak a tanítók.

A főtanfelügyelő ott felolvasta, hogy a tantestület a karácsonyfa árnyékában fogyasztotta el a karácsonyi töltött káposztát, s ezért szankciót kaptunk: akkoriban negyedévenként adtak 250 lej prémiumot, annak, aki mondjuk többet csinált, mint a másik, jól végezte a dolgát – na, a karácsonyfák miatt egy esztendeig senki nem kapott prémiumot a szentléleki tantestület tagjai közül.

Mi, három család laktunk itt a faluban akkor, és mindannyiunknál karácsonyfa volt”. Beszélgetőtársam ma már kacagva idézte fel az akkor történteket, hiszen idővel minden közös emlék szebbé szelídül. Azóta is minden évben díszít karácsonyfát – mondja, s bár ilyesmitől hál’Isten már nem kell tartani,

az ünnep varázsa valahogy mégis kikopott, „elmaradt valahol fél úton a semmi és a több, mint elég között”.

Fotó: Csató Andrea

...és amikor a valamiből is nehéz

Ez a mondat pedig igencsak elgondolkodtató, annak fényében, hogy karácsony táján lépten-nyomon azzal szembesül az ember, hogy mindenki keresi a hangulatot, a gyermekként megélt csodát.

A kommunista diktatúra idején kígyózó sorokban álltak az emberek az üzletek előtt, hogy élelmiszerhez jussanak, ma bármit leemelhetünk a polcról, amire szükségünk van.

Akkor tilos volt karácsonyfát díszíteni, ma pedig százával árulják a díszítésre szánt fenyőket falvakon és városokban egyaránt. A kontraszt óriási, a két korszak közötti különbségeket pedig napestig lehetne sorolni. Hogy jobb volt-e, vagy roszabb arról sok esetben megoszlanak a vélemények. Egy dolog azonban biztos:

az ünnep melegére akkor is vágytak az emberek, amikor a semmiből kellett valamit teremteni, és éppen úgy vágyakozunk ma is, amikor minden adott, sőt, még annál több is, mint amire valójában szükség lenne.

A karácsony csodája talán valóban valahol a kettő között keresendő.

Udvarhelyszék Ünnep Karácsony