Szüreti mulatsággal ünnepeltek Kelementelkén

A szüreti mulatságot Kelementelke mellett a Kis-Küküllőmenti Borlovagrend és a Kis-Küküllőmenti Szőlészeti Társaság Balavásár és Gyulakuta községekkel együtt ötödik alkalommal rendezték. A délelőtt folyamán az erdőszentgyörgyi Württemberg-huszárok, a gyulakutai, kelementelki, balavásári és kendi néptáncosok a székelyvajai fúvószenekar kíséretében vonultak végig Gyulakutától Kendig, a hintón ülő Varga József mellett Molnár Csaba hegybíró szőlőhegyi csörgővel hívta fel a lakosság figyelmét, majd mondta el meghívóját. Mire a menet visszatért a mulatság helyszínére, már javában főttek a bográcsokban a hagyományos, babos vagy éppen vargányás gulyások, disznó- vagy vadpörköltek, és egy jókora ökröt is forgattak a nyárson. A szőlőprésből édes idei must folyt, mézes pálinka is előkerült a kosarakból. Volt borkiállítás és néhány igen ízlésesen feldíszített sátor.

Lassan megtelt a tér a színpad előtt, mindenki kíváncsi volt a kelementelki óvodások és általános iskolások, a gyulakutai Szivárvány, a dicsőszentmártoni Kökényes és a gyulakutai csőszök táncaira, a szászcsávási cigányzenekar előadására, és befordultak a térre a szüreti bálba hívogató kendi csőszök és csőszleányok is. Közben a kelementelki egyház és iskola sorsjegyeket árusított, és maguk kínálták fel a nyereményeket, a házi kenyeret, zakuszkát, bort tartalmazó kosarat, de volt fonott és kürtőskalács, zsíros kenyér is, illetve alma- és szőlőkoszorút, valamint tortát is nyerhettek a szerencsések.

„A szőlészeti munkák nagy hagyománynak örvendenek a Kis-Küküllő mentén, a borkészítés művészetét minden embernek tudnia kell. Ha pedig úgy képzeljük el jövőnket, hogy ezer év múlva is itt leszünk Kelementelkén, és jobbnál jobb borokat, mustokat kóstolgatunk, akkor minden ember tartozik azzal a felelősséggel, hogy ezt a művészetet, tudományt átadja a következő nemzedéknek” – mondta megnyitó beszédében Varga József gyulakutai polgármester.

Péterfi Sándor nagymester borász szerint a bornak nemcsak íze, illata, zamata van, hanem szelleme is, mintha a nép, amely termelte és issza, átadna valamit lelke titkos tartalmából.

Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja is fontosnak tartotta részt venni ennek a térségnek ezen fontos eseményén, amely látszólag a mulatozásról szól, de sokkal több rejlik mögötte. Megemlítette a szőlészek és borászok nehéz és felelősségteljes munkáját, de arra a lehetőségre is felhívta a figyelmet, hogy ezt a bort forgalomba kellene hozni, és az átutazó turistáknak, vendégeknek felajánlani, ezzel gazdasági hasznot termelni.

Varga József polgármester fontosnak tartja, hogy a gazdák és gazdasszonyok finom helyi termékeket hoztak, borokat, pálinkákat, finomabbnál finomabbat főztek, de ezekből a borokból vásárolniuk is kellene az embereknek, hogy végre elindulhasson a „vérkeringés”, hogy ne csak munkát jelentsen a szőlő és bor, hanem meg is térüljön a befektetés.