Szüreti bállal ünnepeltek Nyárádköszvényesen

Tizenegy pár készült kerek egy hónapja a szombati jeles eseményre, minden este próbára járva, „figurákat” tanulva, ahogy azt a nóta is mondja. „Nagyon szerettük volna továbbvinni ezt a hagyományt, és mivel nagyon szeretjük a táncmulatságokat, páran úgy döntöttünk, hogy a fiatalok és a magunk szórakozásáért megszervezzük idén a szüreti bált” – mesélte a csőszkirály, László Lehel, aki hozzátette: nagyon örülnek, hogy ilyen szép számban eljöttek a környékbéli fiatalok is.

A csőszkirály intézi az adminisztratív feladatokat, ő a mindenkori megbízott, akit a többi csősz választ ki a felelősségteljes munka elvégzésére. A bált a regruták tiszte megszervezni, régen egyfajta búcsúzás volt ez társaiktól katonaság előtt. Azt, hogy több éven át kimaradt ez az esemény a falu életéből, az egy korosztályban lévő fiúk alacsony létszáma magyarázza. Körülbelül három-négy korosztályról beszélünk ezúttal, amely szívvel-lélekkel dolgozott. Nyár elején kezdtek szervezkedni a fiatalok, megkeresték Szopos Katalint, a táncok, énekek betanítóját, és elkezdték a felkészülést – mondta el a tánctanító.

Mint minden ünnepi esemény, itt a szüret napja szentmisével vette kezdetét. Ezt követte a főpróba, utána ebédelni mentek a fiatalok a legényes házhoz. Délután a falu határában fényképezkedtek, majd innen a fiúk lóháton, a lányok szekéren, zenés kísérettel végigjárták a falut. Meg-megálltak a csőszlegényes, -lányos porták előtt, ahol süteménnyel, borral, üdítővel kínálták őket. Ez nagyon régi szokás, amit a mai napig éltetnek.

A felvonulás a szomszédos falvakra is kiterjedt, lényege az esti bálba való hívogatás. Amikor visszaértek, a kultúrotthonban előadták táncukat, és egy rövid délutáni mulatságot tartottak. Vacsora után – amit a lányos háznál fogyasztottak el –, kezdődött a nagybetűs bál előadással, tombolával, szőlővásárral, licitekkel.