Százévesen főz, mos, takarít és kiskertet művel

A községháza dísztermében tortával és száz szál virágból készült csokorral köszöntötte századik születésnapja alkalmából Simó Esztert családja jelenlétében Varga József polgármester. Felemelő érzés olyan személyeket köszönteni, akik az átlagosak közül valamilyen szempontból kiemelkednek – mondta el a községvezető, aki nemcsak Gyulakuta múltjára, hanem Eszti néni korára is büszke, az ünnepeltnek pedig azt kívánta, hogy még sokáig élvezhesse az életet, az ember számára megadatott legnagyobb kincset.

Simó Eszter 1916. július 18-án született, húszévesen ment férjhez, az 53 évig tartó házasságából három gyermek született, ebből ma egy fia él, de hat unokának és hét dédunokának is örülhet az idős hölgy. Bevallása szerint olyan kor asszonya, amikor „még a férfiak hordták a nadrágot” és a családfő szava szent volt a családban. Sosem volt szobadísz, hanem férjének hűséges, erős, dolgos, takarékos társa, életében háziasszony volt, és a termelőszövetkezetben is dolgozott, amiért négyszáz lejes nyugdíj a „köszönet”.

Nyárádszeredában is köszöntöttek
Tóth Sándor nyárádszeredai polgármester is százéves hölgyet köszönthetett néhány napja, Major Erzsébet nénit otthonában kereste fel tortával és virággal. A szépkorú nő fizikailag és szellemileg jó állapotban van, fogyasztott az ajándékba kapott tortából is, de keveset mesélt magáról, mert épp a közelmúltban elveszített fiát gyászolja, és túl eleven benne ez a seb. Erzsi néninek négy gyereke született, amelyből már csak egy él, de három unoka, négy déd- és két ükunoka veszi körül – tudtuk meg a családjától.

Eszti néni egyik unokája családjával él egy udvaron, de külön helyiségben. Kora ellenére önellátó, maga főz, mos, takarít, ezenkívül egy nyolcáras kiskertet is maga művel meg, a kukoricát ő maga hordja fel a padlásra és hozza le létrán. Kevés gyógyszert használ, két műtéte volt életében, és 98 évesen műtét nélkül lábalt ki egy bélcsavarodásból. Szülei házánál, de családjában is alig ettek húst, ehelyett a háztájiból kikerülő tojást, tejet, gyümölcsöt, zöldséget, tejtermékeket. Kora ellenére pirospozsgás arcú, elegendő vizet iszik, és csak a látására és hallására panaszkodik egy picit, ennek ellenére a munka mellett művelődik is, televíziót néz, rádiót hallgat és olvas. Az ünnepi koccintás után gond nélkül elfogyasztotta a pohárka pezsgőt, majd távozáskor segítség nélkül felállt és lement az épület emeletéről.

Az ünnepi alkalmat azzal tették szebbé, hogy ekkor mutatták be férje, néhai Simó József második könyvét. A földműves férfi első kézirata 1987-ben látott nyomdafestéket Leírtam az életem címmel, majd kevéssel az 1989 decemberében bekövetkezett halála előtt diktálta le unokájának a Tövisek közül kinőtt rózsa című, ugyancsak életrajzi jellegű anyagát. A kéziratra véletlenül bukkant rá egy ugyanazt a nevet viselő, de a gyulakutai gazdával semmilyen rokoni kapcsolatban nem álló, erdélyi származású budapesti férfi, aki idén kiadta a kötetet. Ebben egy székely ember harcát ismerjük meg gyermekkorától szinte a haláláig, a szegénységből kitörni akarását, az abból adódó csapdákat, de a román világgal való kényszerű találkozásáról is részletesen beszámol a gyulakutai férfi.