Székely Erzsébet programfelelős, az iskola tanára vezetett végig a műhelyekké átalakult tantermekben. Az egyikben szőnyegszövést tanulhattak és varrott képeslapokat készíthettek a gyerekek Székely Zsuzsanna vezetésével, a másikban quilling (papírcsíktechnikával) készültek ékszerek – vezető Nagy Izabella. Egy teremben Erős Zsófia pedagógus vezetésével CD-kre mandalákat festettek, melyekből aztán ablakdíszek készültek .Az idei táborban mintegy százan vettek részt, helybeliek, a szomszédos falvakból, Vásárhelyről, és volt olyan is, aki úgy került a táborba, hogy a faluban vakációzik a nagyszüleinél. Csütörtökön volt a tábor utolsó napja, ami az elkészült munkák kiállításával zárult.

Nincs egyszerű dolga a Székely házaspárnak, hiszen száz gyereknek megszervezni a reggel 9 órától déli 1-ig tartó programját, nem könnyű feladat. És délután nem ért véget a nap. Székely Erzsébet és Székely Lajos is rutinos táborszervezők. A fiúkhoz inkább a faragás, agyagozás illik, nincsenek határok, mindenki abban a műhelyben dolgozott, amelyik mellett a hét első napján döntött, de akár naponta is választhattak új elfoglaltságot. A Tamási Zsolt által vezetett agyagozó műhelyben dolgozó Szabó Edmund elmondta, ékszertartót készít édesanyjának.

A közelben lévő faragóműhelybe először az ablakpárkányon száradó munkákat pillantottuk meg. Hangos kopácsolás hangja és kedves látvány fogadott: munkáik fölé hajoló kisiskolások bunkóikkal figyelmesen irányították vésőiket, volt olyan gyerek, akinek hegyezőre volt sürgősen szüksége, olyan is, aki törött keze miatt csak körzővel rajzolta meg a mintákat. Székely Lajos tanár, a Bandi Dezső Kulturális Egyesület elnöke elmondta, hálás feladat számára a tábor szervezése, az egész évben működő fafaragó szakkör irányítása, amiért semmilyen fizetség nem jár. (A tábor megszervezéséhez a mezőpaniti önkormányzat nyújtott anyagi segítséget.) Hogy miért tekint minderre mégis hálás feladatként? „Elsősorban a foglalkozásom miatt. Másodsorban a példaképemnek tekintett Bandi Dezső miatt, akitől a hagyományok őrzését, a népi értékek önzetlen továbbörökítését tanultam. Időm nagy részét ezzel töltöm: az évek során szerzett tudást próbálni átadni a gyerekeknek” – mondotta, majd kacagva hozzátette, ha mindennap jönne, a gyerekek is ott lennének. Nagyon nagy az érdeklődés a tábor iránt, ami érhető is: „Megváltozott az élet, ma már a gyerekeknek nem kell kisebb-nagyobb munkákat végezniük, és a számítógép, mobiltelefon sem köti le már őket annyira. Látom rajtuk, hogy szívesen jönnek”.