Nagyernyei öregfiúk nosztalgiáztak

Márkos Pál, Portik Károly, Ferenczi József és Bajkó Attila kezdeményezésére jól sikerült baráti találkozót sikerült megszervezni a nagyernyeieknek. Az összejövetelre elsősorban azok kaptak meghívást, akik a 60-as évek végén tagjai voltak a kollektív gazdaság keretében működő ifjúsági permetező csoportnak, illetve a nagy sikerrel működő amatőr színjátszó csoportnak, amely a rendszerváltásig tevékenykedett a településen.

Szőlőpermetezés a nyári kánikulában

Az ízletes és bőséges közös ebédet követően a résztvevők közös emlékeiket elevenítették fel, amelyek közül nem hiányoztak a humoros történetek, csínytevések sem. Az egykori permetező csoport tagja, ifj. Tőkés János érdeklődésünkre elmondta, hogy az elsősorban gimnazistákból álló „brigádot” a 60-as évek végén hozták létre, amikor Ráduly József volt a nagyernyei Partizán termelőszövetkezet elnöke. A csoportnak 15-20 tagja volt, akik háti permetezővel tevékenykedtek a szőlősben. „Hetedikes voltam, s a nyári vakáció nagy részét munkával töltöttük, hogy egy kis zsebpénzhez jussunk. Néha a kertészetben is dolgoztunk, de legtöbbet a Bálintitt báró családjától államosított szőlősben. Ötven lejes napszámot fizettek, ami nagyon jó keresetnek számított abban az időben. Persze ezért a pénzért alaposan megdolgoztunk, a nyári hőségben nem volt könnyű cipelni a tartályt, a permetlé végigfolyt a hátunkon, be a nadrágba. Viszkettünk, szenvedtünk, de kitartóan dolgoztunk” – emlékezett vissza Tőkés János, aki elmondta, hogy Fülöp János és Bajkó Mihály voltak az irányítók a szőlősben, akik a permetlevet elsősorban mészből, kékkőből készítették. Nemes Incze Sándor azt sem titkolta el, hogy esténként egy kis borért, pálinkáért magánszemélyeknél is szívesen permeteztek a megmaradt permetléből. „A szőlőt 4-5 alkalommal kellett permetezni, de akkora volt a terület, hogy szinte ráment az egész nyári vakációnk. Akkor örvendtünk a legjobban, amikor esett az eső, s tudtunk kártyázni, hiszen a fizetést úgyis megkaptuk” – tette hozzá Incze Öcsi.

Virágzó kulturális életre emlékeztek

Márkos Pál szervezőtől megtudtuk, hogy a színjátszókör már a két világháború között is működött Nagyernyében. „György Fazekas Ernő tanár és a Szabó pedagógus házaspár lelkes, odaadó munkával alakított újra színjátszó csoportot a hatvanas években, s később Horváth Melánia és Nemes János helyi tanítók folytatták sikerrel a kultúrmunkát. Elsősorban népszínműveket adtunk elő (A bor, Az énekesmadár, Buborékok), de gyakran tanultunk be vígjátékokat is. A szereplőket nehéz lenne hiánytalanul felsorolni, ezért meg se próbálom, nehogy valakit kifelejtsek. Sokat jártunk vendégszerepelni a szomszédos falvakba, még Hargita megyébe is eljutottunk” – tájékoztatott Márkos Pál. A baráti találkozó résztvevői határozottan állítják, hogy Nagyernyében a 70-es, 80-as években virágzó kulturális élet zajlott. „Gyakran szerveztünk bálokat, kiváló zenészeink voltak: Kurcsi Sanyi a környék legjobb prímása, Bigyi Laji. Egy időben dalárda is működött Nagyernyében” – mondta Ferenczi József.

A programban focimeccs is szerepelt, ezért Jánosi Ferenc polgármester javaslatára néhány volt helyi labdarúgót is meghívtak. Labdakergetés után a baráti társaság újra átvonult Márkos Pál panziójába, ahol bográcsozással folytatódott a találkozó. A szakács ezúttal Héjas György volt. A baráti összejövetel támogatói Portik Károly és Márkos Pál voltak.