Megérett a modernizációra a jobbágytelki tánctábor?

A tanulás mellett íjazással, csoportvetélkedőkkel, nyereménysorsolással, este fergeteges mulatsággal zárták a programot a táborlakók Jobbágytelkén. A gálaesten a kezdő hangszeres zenét tanulók azt mutatták meg, mit tudtak „ellesni” Csiszár Aladártól és Sinkó Andrástól, míg mások helyi népviseletet kölcsönözve a Fazakas Jánostól tanult első jobbágytelki tánclépéseiket mutatták be. Tiszteletbeli magyar tábori címet kapott a francia Amirault Christian, a venezuelai Luis Luque, a finnországi Heiler István és a német Hartwig Paul és Monika házaspár. A jelenlévők megtekinthették a Maros Művészegyüttes táncosai mezőségi összeállítását, meg a szemet-szívet gyönyörködtető magyar legényest.

A táborba idén 220 személy jelentkezett be a tavalyi 360-as csúccsal szemben, de Puskás Attila szervező szerint ez semmit sem jelent, hiszen számtalan be nem jelentkezett tánc- és dalszerető is állandóan jelen volt. Ilyenkor a faluban szinte minden családnál vendég van, rokonok, hazatérő elszármazottak, barátok látogatnak el mindennap a programokra. Nem véletlenül hívják a faluban fesztiválnak ezt a rendezvényt. Magyarországról mintegy félszázan jelentkeztek, jöttek francia, német, belga, finn, lengyel táncosok is, az Amerikai Egyesült Államokból, Dél- és Közép-Amerikából, Japánból, Kínából, egyedül a „fekete kontinens” nem képviseltette magát. Orbán Sándor alpolgármester szerint az idei rendezvény szállás és ellátás szempontjából megfelelő volt, nem szembesültek gondokkal. Ami a vendégeket illeti, mosolyogva jegyezte meg az elöljáró: volt olyan háromszéki csoport, amely négy óra alvással két napon át folyamatosan tudott mulatni.

A magyarországi Nagy Gábor szerint ilyen táborokból még több kellene Jobbágytelkén, de több művészeti ágat is be lehetne hozni, alkotótábort szervezni. Kérdés, hogy mennyiben tud ebben partner lenni az önkormányzat. Ez a tábor rengeteg embernek ad élményt, boldogságot, és  tizenhét év után igen jelentős kulturális esemény a magyarság életében. Jó ötletnek tartja, hogy a román televízió archívumából előkeresték és elhozták az 1970-es évekbeli filmeket, hogy a fiatalok is lássák, ismerjék meg azt, amit akkor jelentett a Balla Anti bácsi vezette jobbágytelki együttes, és „tanulják vissza” mindezt. Ugyanakkor hangot adott annak a véleményének, hogy szükség van az infrastrukturális és komfortfeltételek javítására a táborban, továbbá lehet, hogy a nagyobb hírverés még több embert vonzana, s talán profit is maradna, amit vissza lehetne fordítani.