Kukacos Emil a fonóban

Ákosfalván fonóba várták a vendégeket: szombaton a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu, George Cosbuc, Mihai Viteazul és Romulus Guga, a koronkai Tholdalagi Mihály, a balavásári Török János, a nagykendi Sámuel József, a jeddi Benedek Elek, továbbá a cserefalvi és székelyvajai általános iskolákból érkezett 23 versenyző. Az ákosfalvi fonóban Mári, Zsuzsika és Biri nénik többet pletykálkodtak, mint dolgoztak, de az is kiderült: hónuk alatt nemcsak fonni- vagy varrnivaló lapult, hanem unokáik „tiptopjait” is elcsenték, hogy egymást megtanítsák arra, mi az a jahó, hogyan lehet Emilt várni és mi lesz, ha az kukacosan érkezik. Ma már a nagymamákat is érdekli az internet, mert ott sokkal többet megtudnak, mint amit a falu pletykaismerője, Hétszemű Rózsa néni mondhat.

Meséltek, táncoltak

A versenyzők sok szép mesét mondtak el, a sovány ember kövér malacáról, a leleményes szegényemberről, vagy legényről, a kolontos feleségekről, János bácsi tíz lányáról, az okos és hiú királyokról, de állatmese is akadt szép számban. A népviseletbe (is) öltözött, ízes székely nyelvjárással mesélő gyerekek annyira belemélyültek a történetekbe, hogy a fonóbeli asszonyok elfeledkeztek a munkáról, csak a nyárádszentbenedeki Incze Mariska néni orsóján gyűlt a fonal, míg a gyerekeket Pap István gitár- és énekszámokkal, Fazakas János pedig tánccal mozgatta meg.

A verseny után Imre Balázs marosvásárhelyi kisdiáktól megtudtuk: hároméves korától tanították olvasni, összesen huszonnégy könyvet kiolvasott már, és minden reggel, valamint délután a tanulás után egy-egy mesét olvas. Számára az olvasás a tudásszerzés lehetősége. A cserefalvi Agyagási Beáta óvodás kora óta részt vesz mesemondó versenyeken, nagyon szereti és hamar megtanulja a mesét, és örömmel mondja el. A versenyre kiválasztott elbeszélése azonban nem fért bele az előírt három percbe, ezért le kellett rövidíteni, amiért anyukája, Berta igencsak aggódott, de a kislány hamar újratanulta a történetet.

Megismerünk egy másik világot

Miért fontos a mese, a meseolvasás? – kérdeztük a pedagógusokat. Egyrészt megőrzik a mesevilágot, de a szép magyar nyelvet is ápolják. Egy-egy ilyen versenyen nem a díjazás a fontos, hanem az, hogy ha egy gyerek megtanul legalább egy mesét, és azt másoknak is elmondja, azzal egy életre szóló kincset szerez. Ugyanakkor a mese segít megismerni múltunkat, történelmünket, mert népmondáink, népmeséink hordozzák magukban igazán a múltunkat, még az ősvallásunk elemeit is általa ismerik meg. A mesén keresztül értik meg azt a népi világot, amit nagyapáink, dédapáink éltek, és ezzel egy új világ is megnyílik előttük. Az idős generációval szembeni tiszteletük is nőni fog, mert az idősek ismerik ezeket a meséket, s ahogy átadják a gyerekeknek, közelebb kerülnek az unokákhoz, dédunokákhoz, de a nagyapák értéke is megnő az unokák szemében – fejtették ki portálunknak Nám Emese, László Júlia és Szabó Emília tanítónők.

A legjobbak:
Az ákosfalvi versenyen a kötelező pontozási szempontok mellett azt is figyelték, hogy melyik versenyző tud mindenkit magával ragadni. Így a megyei döntőn Ferenczi Botond és Adorjáni Mátyás, a Romulus Guga Gimnázium tanulói vehetnek majd részt, míg dicséretben részesült Agyagási Beáta (Cserefalva), Barabás Alexandra (Nagykend) és Kovács Erika (Jedd).