Könyv a mikrofon szerelmesétől

A könyv tulajdonképpen vallomáskötet – mondta a Vásárhelyi Hírlapnak Toth Béla –, hangsúlyozva, hogy nem dokumentumkötetet írt, hanem saját szubjektív élményeit örökítette meg mindabból, amit a Marosvásárhelyi Rádió 1958-as indulásának első napjától kezdve megélt.

Bár a könyv borítója megtévesztő lehet, két szerző dolgozott rajta: Toth Béla, aki elmeséli a történeteit és kollégája, Sármási-Bocskai János, aki hangrözítőre vette, majd számítógépbe írta az elhangzottakat.

Ez a kötet egy szeletnyit mutat be a tartalmas, izgalmas, kalandoktól sem mentes, nehéz időket is megért életpályából – ajánlja a kötetet Sebestyén Péter plébános, aki irigylésre méltónak nevezi a „mikrofon szerelmesének” az életkedvét, lelkesedését, ami még ma is jellemzi a 75 éves Toth Bélát, aki mind a mai napig fáradhatatlanul dolgozik, terepre jár, riportozik, interjúkat készít, műsort vezet, tájékoztatja Székelyföld hallgatóit.

Ezt hangsúlyozza Sármási-Bocskai János társszerző is előszavában, aki arra mutat rá, hogy egy intézmény életében is jelentős idő az 58 év, de az sem mindenkinek adatik meg, hogy láthassa azt az intézményt megszületni, „felcseperedni” és „nagykorúvá” válni. Márpedig nem csak látta, de mindennek aktív résztvevője is volt a rádió-szerkesztő, aki műszaki operatőrként kezdte, majd fokozatosan fejlesztve magát vált szerkesztővé.

„Ez a könyv úgy született, hogy mentünk-mentünk, kiszállásokra jártunk, és az autóban beszélgettünk. Meséltem a kezdetekről, a nehéz időkről, kollégákról, élményekről. Ifjú kollégám, Sármási-Bocskai János hallgatta-hallgatta, és felvetette az ötletet, hogy ne csak meséljem a történeteimet, írjam is meg” – osztotta meg a kötet születésének előzményeit Toth Béla, aki a „tanítványa” hosszas biztatására mikrofonba mondta mindazt, amiről úgy vélte, érdekelheti az olvasókat, a rádió hallgatóit.

A beszélgetéseket hosszú órákon át, több alkalommal rögzítették, azokat Sármási-Bocskai János folyamatosan begépelte, többszöri egyeztetés után szerkesztette, mígnem másfél éves munka után összeállt a kötet. Társszerzőként tekintenek egymásra, hiszen – ahogy mondták – egyikük nélkül nem születhetett volna meg a könyv.