Kapuba faragott szabadság

A kapuban fogad a backamadarasi mester, s habár azt gondolnánk, hogy háza előtt saját székelykapuja áll, nagyot tévedünk. A festett kis gyalogkapu, amelyen szívesen tessékel be a házigazda, 1926-ban készült, amelyet a tűzre rakástól mentett meg Barabássy Somogy Örs.

Az ácsolás a legfontosabb

Miközben a tornácon helyet foglalunk, megtudjuk, hogy nem kapufaragóhoz jöttünk látogatóba, hanem kapuácshoz. A fiatal mester ugyanis így nevezi magát. Nem is nagyon érti, miért hiszi mindenki, hogy a faragástól lesz székelykapu a székelykapu, mikor annak leginkább az arányai a fontosak. „A faragás csak egy része a munkának, az ácsolás a legfontosabb. A székelykapu a szerkezetétől az, ami, hogy kapuzábéi (kapulábai) vannak, kontyfája (szemöldökfája) és hónaljkötések vannak rajta, amelyek szépen bele vannak lapolva a fába úgy, hogy az mintát is ad egyben” – ismerteti a székelykapu legfontosabb jellemzőit a szakember. Ezek után már csak ráadás a faragás – véli Barabássy.

Szabad lett a székely újra, kapuját faragja, fúrja

A fiatalember képzőművészként geometrikus formákkal foglalkozott, amikor beleszeretett a székelykapukba. „2004-ben Kászonújfaluban kalákáztunk, amikor megláttunk a feleségemmel egy székelykaput, amelyen egy Erdély címer, valamint a nap és hold volt látható. Mindkettő felett rovásírásos felirat volt, s míg a feleségemet biztattam, hogy böngéssze azt, behívott egy padon ülő öreg, hogy nézzük meg a kapu szemöldökfáján lévő szöveget is. Én akkor már régóta foglalkoztam rovásírással, sokszor azzal írok, azzal jegyzeteltem az iskolában is, így amikor az öreg azt mondta, hogy na, fiatalember, ezt olvassa el, akkor simán kiolvastam. Azt írta: »Szabad lett a székely újra, kapuját faragja, fúrja, onnan nézi patakja folyását, s várja Erdély felszabadulását«. Az öreg csak csodálkozott, hogy olyan embert még nem látott, aki ezt így egybe el tudta volna olvasni, anélkül, hogy betűzött volna az ábécé segítségével. Akkor határoztam el, hogy székelykapukkal fogok foglalkozni” – mesél a kapuszerelem kezdeteiről a szakember, aki aztán autodidakta módon kezdett el kapukat ácsolni, faragni. A legelsőt, szintén egy fürdőépítő kaláka alkalmával Csíkszentkirályon készítette fenyőfából, a másodikat már Csíksomlyón, tölgyfából. A székelykapukat ugyanis tölgyfából készítik. Aztán rákapott a dolog ízére, s egyre több kaput készített, ma már több mint húsz darabot fémjelez a neve, került ezekből jócskán Maros megyébe is. Jobbágytelkén, Marosszentgyörgyön, Marosszentkirályon, Backamadarason, Galambodon is van kapuja, Székelyhodoson több is áll, jelenleg is oda készül a következő.

Barabássy csak azt sajnálja, hogy az újonnan készített kapukban már kevés teret kapnak az ősi értékek, azt, hogy miért van megfaragva egy kapu, mi van benne, már kevesen tudják  felfogni, még a kapufaragók közül is. Egy-egy kapuban a nap és hold mellett gyakran egész világmindenség példák és minták vannak, amit mai szemmel nem nagyon értünk. A backamadarasi kapuács tudja, hogy bizonyos dolgokhoz ragaszkodni kell, de azt szereti igazán, ha a megrendelő szabad kezet ad neki, mert akkor abban a kapuban benne lehet a kapuács szabadsága. Jobbágytelkére például egy olyant faragott, amelyben öröknaptár, ráadásul holdnaptár is van. Ezek az ő kedvenc kapui.

A szülőföld vonzása nagy erő

S hogy mit keres egy magyarországi Backamadarason? Barabássy Somogy Örs Marosvásárhelyen született, tízéves korában került ki szüleivel együtt Magyarországra. Azonban sosem szakadt el teljesen  szülőföldjétől, főként azért, mert Ceauşescu idején is legalább havonta hazajártak. A nagyváradi születésű feleségével, Alizzal Magyarországon ismerkedtek meg. Akkor merült fel a hazaköltözés gondolata, amikor legnagyobbik gyerekük megszületett.

„Régóta tudtuk, hogy haza akarunk költözni, a szülőföld vonzása ugyanis mindig nagy erő volt. Ezenkívül a feleségem felvételizett a Makovecz Imre nevével fémjelzett, fiatal építészeknek szóló vándoriskolába, amelynek egy kikötése volt, hogy jöjjünk haza és itthon dolgozzunk. Magyarországon ugyanis sokan vannak, akik ebben a műfajban alkotnak, itthon azonban egyre kevesebben. És ezt mi szívesen vállaltuk” – meséli a kapuács, aki feleségével együtt keresgélte a hazaköltözés lehetőségét, míg megtalálta azt a házat Backamadarason, amelyben jelenleg is élnek – most már három gyermekükkel.

„Persze akkor még nem tudtuk, hogy pontosan mit vállalunk magunkra, ugyanis bizonyos szempontból jóval nehezebb itt élni. Magyarországon is vannak problémák, könnyű belesüllyedni a gondokba, mégis ott jóval kedélyesebb a hangulat. Itt súlyosabbak és mélyebbek a problémák, legyenek azok anyagi jellegűek, vagy épp az, hogy hol, mit mondhat az ember” – mondja Barabássy Somogy Örs, aki mindezek ellenére úgy érzi, jól döntöttek annak idején, nekik ugyanis itthon van dolguk, feladatuk.