Gyümölcspárlatot kínál a kibédi pálinkafőzde

Az 1950-es években Mátyus András kezdett el pálinkafőzéssel foglalkozni, de rossz helyen lakott, a falu közepében, innen nehéz volt a kifőzött cefrét elszállítani, aztán következtek a hivatalos formaságok is, és a már magát idősnek érző férfi a vejére, Orbán Lázárra bízta a főzdét. Tőle 2009-ben fia, a most 56 éves Béla vette át. Az egykori kisüzem a mai helyére néhány éve épült. A többszöri átalakítás, módosítás után remélik, ez az épület marad a végleges hely. Kezdetben az udvaron álló fészerben főztek, majd a közeli malomárok mellé helyezték, onnan kapták a hűtéshez szükséges vizet, és ott engedték ki a cefrét is. Orbán Béla már hatodik osztályos korától ott állott apjával az üstök mellett, de mivel később Marosvásárhelyen dolgozott, csak hétvégente tudott besegíteni. Mégis ma rá meri írni palackjaira, hogy az Orbán pálinka hagyományos módon készül. Mert nem az a hagyományos, amit valaki csinált s mi ellestük tőle, hanem az, amit több generációs folytonossággal végeznek – vallja.

Csak gyümölcsből főznek

Az Orbánék főzdéjében „kétfelé” dolgoznak. Vásárolt alapanyagból maguknak főznek, másoknak pedig bérfőzést végeznek. A legtöbbször szezonálisan dolgoznak. Amikor a nyári gyümölcsökből összegyűl néhány napi munkára való, akkor augusztusban-szeptemberben beindítják a főzdét, de a „telt ház” csak novembertől áll be a kései gyümölcsökből. Az ügyfelek számos helyről érkeznek, Nyárádmagyaróstól Göcsig, Kelementelkétől Korondig. Akinek nincs járműve, attól ők díjmentesen is beszállítják az alapanyagot fiatal unokaöccsével, aki nemrég társult be a vállalkozásba. Általában a kliens idejéhez alkalmazkodnak, de ilyenkor elég sok felkérésük van. Amíg beszélgetünk, egyik szomszédja is beérkezik, de őt már csak a következő héten tudják kiszolgálni: sokszor annyira beletemetkeznek a munkába, hogy egy hét is eltelik, és ki sem mozdulnak a faluba.

A főzdében főleg alma, körte és szilva leve csordogál, néha pedig birs, áfonya, meggy, cseresznye is. Az apjától tanulta és tartja is magát hozzá, hogy az ő üstjükben csak gyümölcs fordulhat meg, gabonából sosem főznek pálinkát. A „nagy kondérban jó leves fő” mondás elvén a megdarált alapanyagok nagy, ezer literes üstökbe kerülnek, itt érik meg az anyag. Ezt folyamatosan ellenőrzik, ízlelik, s amikor már besavanyodik, nem érződik a gyümölcs íze, kezdődhet a főzés. Az anyagot bizonyos hőfokig előmelegítik, majd innen a negyven vedres nagyoló és húsz vedres tisztálló üstökbe kerül. Amikor a nedű folyni kezd, folyamatosan ízlelik, s amikor elkezd a „java” folyni, azt már külön edénybe merik. Ilyenkor 70-80 fokos a lé alkoholtartalma, de Orbánék elve, hogy a pálinka nem ilyen „vadon”, hanem 48-50 fokon élvezhető, ekkor adja ki az aromát is. Ezért a pálinkát „lágyítják”, azaz már gyengébb alkoholtartalmú nedűt töltenek hozzá, és közben  folyamatosan fokolják: egy nagy tokból veszi elő a mester a hőfokot és alkoholtartalmat mérő műszert, majd egy táblázat alapján megállapítja a pálinka erősségét. Persze, a bérfőzésnél a megrendelő mondja meg, hogy milyen erős legyen a végtermék.

Keresik a piacot

Szülei idejében a főzde a megyei borászati vállalat keretében működött, a működtető évente bizonyos mennyiségű „vámpálinkát” be kellett szolgáltasson, amiért némi pénzt is kapott, és tovább nem ellenőrizték. Most azonban szigorú törvényes szabályozás van, rengeteg illetéket kell befizetni a vám- és adóügyi hivatalokhoz. Ezért nemrégiben mindent hivatalosítottak, engedélyük van a bérfőzésre és már a saját pálinka palackozására is. A dugaszolás és zárolás egyelőre még csak kézi erővel és kisebb mennyiségben történik, nemrégiben pénztárgépre és kommunikációs eszközökre költöttek, ezért a palackozás gépesítésébe még nem fektettek bele. Ez egyelőre azért sem égetően sürgős, mert még csak most keresik a nagyobb piacot: üzletekkel, éttermekkel, szállodákkal tárgyalnak, de még nincs akkora mennyiségük, hogy italforgalmazó cégekre bízzák az értékesítést. Szakmai találkozókra, kiállításokra is elviszik termékeiket, de a faluba látogató turisták is vásárolnak belőle.