Fürdőzési szokásokról a Teleki Tékában

A városi kád- és gőzfürdőkről, valamint a gyógyfürdőre járás szokásáról beszélt szerda este a Teleki Téka freskós termében a Beszélő könyvek előadássorozat két meghívottja: Imecs Magdó Eszter művészettörténész és Szolláth Hunor szovátai helytörténész.

A víznek tisztálkodásra, vagy fogyasztásra való alkalmassága nem volt mindig olyan egyértelmű, mint napjainkban – kezdte előadását Imecs Magdó Eszter, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem doktorandusza, aki a művészettörténet szempontjából közelített a témához. A szennyezett víz okozta következményeket, betegségeket, fertőzéseket többször megtapasztalták, a vízzel kapcsolatos tevékenységek negatív megítélése is így alakulhatott ki. A felvilágosulás eszméi hoztak változást e téren, és végül az úszással vált népszerűvé a fürdés a 18. század végén, amikor a katonai kiképzés részévé tették azt is.

A fürdőre-járásnak nincs köze a tisztálkodáshoz – mondta Szolláth Hunor, akinek jóvoltából régi képeslapok felnagyított másolataiból egy ideiglenes kiállításon is megtekinthető volt a 20. század eleji Szováta fürdőhelyei, villái, sétálóutcái. Erdélyben 1892-ben az Erdélyi Kárpát Egyesület gyűjtötte össze és közölte a források és gyógyvizek leírását, a század végén pedig magyarországi lapok hasábjain olvashatók fürdőélmények. A fürdők működtetői felismerik az üzleti lehetőséget, azt, hogy ha minél jobban felszerelik azokat, annál több vendég érkezik és veszi igénybe a szolgáltatásaikat.

Szováta, bár szeretjük hangoztatni, hogy a leghíresebb fürdőhelység volt, ez így nem igaz – figyelmeztetett a történész, hozzátéve, hogy 1900 előtt semmilyen mércét nem ütött meg. Arról, hogy hogyan nézett ki Szováta a 19. század végén, az előadó elmondta, nagy falu volt, amely a városi minősítését is a fürdőtelepnek köszönhetően kapta meg. Az első fürdő, az unitárius templom közelében, a városközpontban állt és Veress József alapította, 1901-1902 után telepedett át a fürdő a Medve-tó köré. A korabeli képeslapokon láthatók a szebbnél szebb villák, ahol a módosabb családok töltötték nyaraikat, épült két nagyobb szálloda is abban az időben, gyógyszertár, olvasóterem, étterem, zenepavilon, sétányok álltak a vendégek rendelkezésére.

Marosvásárhelyen a városvezetés 1891-ben határozta el, hogy modern gőz- és kádfürdőt épít, ami 1898-ban nyílt meg, és a városiasodás reprezentatív eleme volt. A kezdetleges műszaki berendezése miatt folyton javítani kellett, működtetése költségesnek bizonyult. A fürdőjegyek drágák voltak, így csak a polgári lakosság engedhette meg magának, hogy oda járjon. A fürdő két külön részből állt, a kettő, a gőz- és kádfürdő között nem volt átjárás, jegyet is külön kellett váltani. A kádfürdőben kétszemélyes fürdőszobák voltak káddal, ülőalkalmatossággal, fogassal. A gőz részleg nagyobb volt, állt benne egy nagyobb medence hideg és egy másik meleg vízzel, masszírozó-, zuhanyozó-, pihenőszobája is volt, és meghatározott program szerint működött. A délelőtti órákban javasolták a gőzfürdőzést valamivel reggeli után. Hideg zuhannyal kezdődött, majd a gőzkamra következett, ahol 15-30 percet töltöttek el, újabb hideg zuhany és újabb gőz követte egymást, amikor szappanozás, vesszőzés, kefével dörzsölés is hozzátartozott a forró gőzhöz. Végül meleg vizes zuhanyozással ért véget a folyamat, ami után köpenybe burkolózva elvonultak a pihenni, könnyű étkeket fogyasztani, sétálni. Akkoriban ez a társasági élet számára az egyik fontos helyszínt is biztosította.

Arról, hogy kik jártak Szovátára, csupán a korabeli sajtóból lehet némi fogalmunk, amely folyamatosan beszámol arról, hogy melyik híresség nyaral a fürdőtelepülésen. De a Nyugat-Európában ismeretes, úgynevezett fürdőlista nem maradt fenn a vendégekről. Kezdetben a környékbeliek jártak oda, a polgárcsaládok egy-két hónapra kiköltöztek Szovátára, de néha távolabbról is érkeztek vendégek, például Londonból. Egy 1880-as feljegyzés szerint, amelyet Lázok Klára olvasott fel, családias, fesztelen hangulat jellemezte a szovátai társaséletet, ahol a társadalmi különbségek megszűntek, nagy egyetértésben kirándultak, sétáltak, fürdőztek, étkeztek a különböző kategóriájú társaságok. Írott és íratlan rend szabályozta az életet, a fürdőorvos délelőtt javasolt egy-két óra fürdést, délutánra sétát, pihenést. A Medve-tó vize nyár elején még hideg volt, ezért azt csónakázásra használták, fürdésre a Fekete- és a Mogyorósi-tavat. A híres vendégek közül, akik ellátogattak Szovátára Ady Endrét említette a történész, Jászai Marit, aki 3-4 alkalommal is megfordult ott, valamint József főherceget.