Esetleges az iskolai szexuális nevelés

Nemrég kezdődött el az a huzavona, mely az iskolai szexuális nevelést támogató, illetve az azt ellenző civil szervezetek között alakult ki. A vita előzménye az, hogy civil kezdeményezésre a napokban az egészségügyi minisztérium illetékesei bejelentették: támogatják, hogy a szexuális és egészségügyi nevelést tantárgyként iktassák be a kötelező iskolai tananyagba. Az ezt ellenző civilek úgy vélik, a szexuális felvilágosítás nem családi életre, hanem a testi gyönyörök kockázatok nélküli élvezetére neveli a fiatalokat, továbbá a szexuális felvilágosítást a családokra kell bízni, és a családi életre kell felkészíteni a gyerekeket.

Tatai Csilla jelenleg klinikai pszichológus, de nyolc évet iskolapszichológusként dolgozott. Tőle tudtuk meg, az iskolákban nincs ilyen jellegű szervezett tevékenység. Legtöbbször az osztályfőnökök hívják meg őket néhány alkalommal, illetve egy másik lehetőség a szexuális nevelésre az egészségnevelés nevű opcionális tantárgy.

A pszichológus már a beszélgetés elején felhívta a figyelmet arra, hogy különbség van a szexuális nevelés és felvilágosítás között. Előbbi az értékekre, érzelmekre összpontosít, a felvilágosítás pedig puszta tényekről szól. Az osztályfőnökök általában 7., 8. osztályban szokták meghívni az iskolai tanácsadókat, hogy beszélgetést szervezzenek a témában, de a pszichológus úgy gondolja, hogy ez már késő. A gyerekek zöme ötödikes korában már találkozik 18 éven felülieknek ajánlott videókkal, képekkel, ezért lenne szükség a koraibb nevelő tevékenységre. A szexualitással a gyerekek a családban találkoznak legelőször, pici koruk óta szembesülhetnek például szüleik szemérmességével, de látják azt is, ha szüleik megsimogatják, megpuszilják egymást. Mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek ilyen jellegű nevelése elég hiányos, a közoktatásban is érdemes beszélni a témáról.

Már óvodás korban megjelenik a szexualitás, és létezik egyfajta természetes kíváncsiság a másik nem iránt. Tatai Csilla arra is felhívta a figyelmet, hogy már óvodás korban megjelenik az önkielégítés, ami egy bizonyos szintig nem számít kórosnak. Nyolcéves tapasztalatait összegezve elmondta, a 7., 8. osztályos kamaszok, amikor lehetőségük volt megválasztani a témát, inkább a szerelemről, párkapcsolatról kérdezték az iskolapszichológust. Vidéken tanító kollégái tapasztalatairól szólva Tatai Csilla elmondta: falvakon a gyerekek tájékozatlanabbak, de hamarabb elkezdik a szexuális életet, és gyakori a nem kívánt terhesség is. Mindez összecseng azokkal a statisztikai eredményekkel, amelyek szerint az Európai Unióban továbbra is Románia vezet a nem kívánt tinédzserkori terhességek arányát illetően.

László Enikő iskolapszichológus szerint oda kellene figyelni a sorrendre. Előbb személyiségfejlesztő, önismereti tevékenységeket kellene tartani, csak ezek után kötelezővé tenni a szexuális nevelést. Nem lehet önálló tantárgyként kezelni a témát ugyanis addig, amíg nincs egyfajta megalapozottság úgy egyéni, mint osztályközösségi szinten. A szakember elmondta, jelenleg az osztályfőnöki órákon egy-két alkalommal nyílik lehetőség ezekről a dolgokról beszélni, és általában az a gyakorlat, hogy a gyerekek megválaszthatják a témát, illetve névtelenül írhatnak kérdéseket. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy érdemben lehessen dolgozni, nagyon fontos, hogy olyan bizalmi légkör alakuljon ki, amelyben a gyerekek fel merik tenni a kérdéseiket, meg mernek nyílni, ehhez pedig szükség van az előbb említett önismereti, személyiségfejlesztő tevékenységekre.