Csótányok, ülőke nélküli vécék Székelyföld legnagyobb kórházában

A Marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Kórházban, köznyelven a nagykórházban uralkodó tarthatatlan infrastrukturális állapotokról készült fotók jutottak szerkesztőségünk birtokába. Ezek egy részét a Vásárhelyi Hírlap fotóriportere készítette. A kórházban uralkodó állapotok persze senki olyan személy előtt nem jelentenek titkot, akinek volt dolga mostanában az intézményben, a széles nyilvánosság számára azonban talán kevésbé ismertek. Ennek oka lehet az is, hogy a betegek, hozzátartozók elmondása szerint a személyzet hatásosan küzd az ellen, hogy az épületben képek készülhessenek.

Fertő és csótánytemető

A birtokunkba jutott, augusztus végén készült fényképek siralmas képet vázolnak a régió legnagyobb egészségügyi intézményéről. A mellékhelyiségekben már a látványtól is rosszul lehet az arra kényszerülő, a szagról nem is beszélve. Az egyik képen látszik, amint a sárga színű folyadékkal teli vécéről hiányzik az „ülőke”, valamint egyéb kosz is „tarkítja” a csésze peremét. A mosdó ajtajának kerete inkább sárga a kosztól és a rozsdától, mintsem eredeti, fehér színét mutatná, a falon keletkezett 25-30 centiméteres lyukat pedig igénytelen, „szuperamatőr” módon tömték be. Egy másik ajtóról hiányzik a tok nyílás felőli része, és a kitépett kilincs helye is ott tátong a látogatók előtt, a kék pöttyös linóleummal borított folyosón pedig egy csótánytetem mered a plafon felé.

Szekrényakrobatika

A bogarak egyébként több fénykép „főszereplői”, nemcsak a folyosó közepén, hanem a lépcsőfordulóknál a sarokban, valamint a mellékhelyiségek fehér csempés padlózatán is vannak szép számmal, némelyikük pedig túlélte a valamikori rovarirtást, és immár békésen várja a gyógyulni vágyókat. A szobából készített fotón jól látszik, ahogy a függönykarnis minden irányba áll – egyszerre, darabonként –, csak éppen vízszintesen nem, a rajta csüngő függöny pedig már semmiféle célnak nem felel meg, nemhogy kellemes látványt nyújtson a szemlélőnek. Az ablakok alatt a meszelt falat különböző eredetű fekete foltnyomok gazdagítják, az egyik részlegen pedig „akrobatikára tanítják” a szekrénykéket: a szerencsésebbek letört lábacskáit perfúzióhoz használt kis üvegcsékkel pótolták, alulról pedig gipszkarton-darabokkal támasztották alá a súlyt; a többi szekrény pedig arra ítéltetett, hogy jobb esetben három, rosszabb esetben két lábacskán igyekezzen egyben tartani tartalmát.

Arról is van bizonyíték, illetve dokumentáció a jövőnek, hogy a folyosón félrehúzott és betegre váró tolószék kereke inkább hasonlít nyúzott kígyóhoz vagy belezett rákhoz, mintsem vászon- és gumiburkolatú fémhez, a célnak viszont feltételezhetően megfelel, csak legyen valakinek gusztusa megfogni.

A szóban forgó állapotokkal kapcsolatban megkerestük a Marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Kórház vezetőségét, a szóvivőnek pedig elküldtük a fotókat is, hogy meggyőződjön azok valódiságáról. Cikkünk publikálásáig nem érkezett válasz, de amint megkapjuk, természetesen közzétesszük.