A jelenlegi nyárádszeredai kultúrotthont a település szocialista „felvirágoztatása” idején, 1976–1982 között építették, és akkoriban minden kisváros megirigyelhette volna méretei és kivitelezése miatt. A nagyközség lassan kisvárossá nőtte ki magát, és úgy tűnik, ezt a hajlékot is: a kétszintes ingatlan már szűknek bizonyul a szeredaiak és nyárádmentiek számára.

Az utóbbi években élettel, tevékenységgel telt meg az épület, hétköznapokon is nyüzsgés van benne, egyszerre két-három tevékenység is zajlik – foglalja össze tömören a városháza kulturális előadója, Benő Barna Zsolt, amikor az itt folyó kulturális életről próbálunk mérleget vonni.

Az iskolai rendezvények zömét itt tartják: gólya-, Mikulás-, farsangi és szüreti bálokat, a középiskolások szalagavatóját és néha ballagását, és a legtöbb általános és kisiskolás műsort is. Emellett a színházi életet is próbálták visszahozni, ugyanis a rendszerváltás után a színházak lassan elmaradoztak Nyárádszeredából, csak az évenkénti egy-két kabarétársulat előadása jelentett valami hasonlót az utóbbi években.

Ezért az elmúlt két esztendőben bérletes színházi évadot hirdettek hat-hat előadással: marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi színházak produkcióit láthatta a közönség, de jöttek magántársulatok is: Marosvásárhelyről az Antal Lóránt Társulat és a Spectrum Színház, vagy legutóbb a mikházi Csűrszínház társulata. Mindemellett pedig a tánckultúra sem szorult háttérbe, leginkább a Maros Művészegyüttes és a Háromszék Táncegyüttes lépett fel. Természetesen a legtöbbet a helyi Bekecs Néptáncegyüttes öt korosztályának tagjai koptatják a színpadot Nyárádszeredában próbákkal és előadásokkal.

A nagyteremben emellett évente három-négy bérletes bábszínházi előadás is van, ahová ilyenkor bejön a vidék egy részének gyermekserege, rendeznek itt kórus- és néptánctalálkozókat is, a kiállítóteremben időszakos tárlatok vannak, és természetesen közkönyvtár is működik az épületben. Ugyanitt készül fel az általános iskola kórusa és hangszert tanuló csoportja is.

A gazdagnak mondható kulturális kínálat ellenére csökkenőben van a nézőszám, és bármilyen kommunikációs eszközt vetnek be a plakáttól a rádiós hirdetésig és a közösségi oldalakig, legtöbbször háromszáz körüli a nézőtéren ülők száma, de volt olyan színházi előadás is, amelyet csak százan tekintettek meg – állapítja meg Benő Barna, aki szerint az előadások színvonala nem romlott, és remélhetően ez csak ideiglenes mélypont, nemsokára ismét több nézőt fogadhat az intézmény.

Ezért ősztől a táncnak adnak nagyobb teret, ugyanis Nyárádszeredában kedvelik a néptáncot. Számos táncegyüttes táncszínházzal is foglalkozik, ami a tánc és a színház között mozog, és ezt a műfajt is ki szeretnék próbálni. Ugyanakkor szeretnék meghívni az intézménybe Erdély összes hivatásos néptáncegyüttesét is, elsőként az Udvarhely Táncműhely, azután a Háromszék érkezne.

A művelődési ház amfiteátrumszerű, négyszáz férőhelyes nagytermével és tekintélyes színpadával a vidék legnagyobb előadótermét tudhatja magáénak. Ez néha igen nagy, de sokszor igen kicsinek bizonyul. Ugyanis az emberek is rájöttek, hogy könnyebb Nyárádszeredába utazni kulturális rendezvényekre, mint Marosvásárhelyre, s mivel a helyi önkormányzat nagyfokúan támogatja a művelődési életet, ezért ugyanaz az előadás olcsóbb itt, mint a megyeközpontban.

Ezért már 2009-ben elkészült egy terv az épület bővítésére, amelyet az Országos Beruházási Társulatnál (CNI) nyújtottak be, de egy kormányváltás után elakadt a folyamat, és támogatás nélkül maradt a kezdeményezés. Most új lehetőség nyílott a CNI-nél a finanszírozásra, ezért felkértek egy szakcéget a terv átdolgozására. Csakhogy valamiért ez a munka lassan halad, és a hangsúly nem is az épült hasznosságára, hanem a külsőségekre kerül – panaszolja Benő.

Vitázni kell a tervezőkkel, hogy a „végtermék” használható legyen. Például a nagyteremben nem megfelelő helyre tervezték a villanykapcsolókat és csak néhány reflektort írtak elő, de nem voltak megfelelőek az áramkörök sem. Bár most az épület bővítésére volna keret, úgy kell kialakítani a villanyhálózatot és a teljes infrastruktúrát, hogy az majd a jövőbeli beruházásokat is megbírja és hasznosítható legyen – érvel a kulturális felelős, aki szerint hosszú távon kell gondolkodni egy ekkora intézmény nagy beruházásainál.

Nagyon várják a felújított tervet, hogy azt benyújthassák a fővárosi intézményhez, hiszen a kisvárosnak szüksége van egy tágasabb és korszerűbb művelődési központra. A nézőtéren a katasztrófavédelmi előírások szerint kevesebb ülőhely lehet, ezért az előadótermet egy páhollyal bővítenék, így nemcsak megtartanák a jelenlegi férőhelyek számát, hanem ötszázasra növelnék.

Emellett tetőtérrel is bővítenék az épületet, a jelenlegi nagyterem kivételével az összes felület fölött magasításra kerülne sor. Az új szinten egyelőre irodák vannak betervezve, amelyek később igény szerint átalakíthatók más célra is, míg az első emeleten, a volt főiskolai termek helyén néprajzi múzeumot képzelnek el. A tervezett munkálatok értéke ötmillió lej körül mozog, és a beruházással együtt némi épületjavítást is remélnek a szeredaiak, hisz önerőből csak apróbb munkálatokra futja. Legújabban a magyarországi testvérváros, Szerencs támogatásával végeztek ilyen munkálatot az épületen – amint azt emléktábla is jelzi.