Ajándékba kapott ház Szászrégenben

„A szászrégeni gyülekezetnek szüksége volt egy közösségi házra, ahol különböző rendezvényeket, ünnepélyeket tarthatunk, és ahol a gyülekezet templomon kívüli élete folyjon” – kezdte a ház történetét Demeter József szászrégeni lelkipásztor. A tanácsterem és az iroda azonban kicsinek bizonyult erre. A ’90-es évek elején a presbitérium úgy döntött, új parókiát épít, a régi lelkészi hivatal és a tanácsterem átalakul gyülekezeti-közösségi központtá. Demeter József ’94-ben felkereste Makovecz Imrét, hogy nem tervezné-e meg nekik elfogadható áron a lelkészi hivatalt. „Igent mondott, és végül csak annyit fizettünk a tervért, amibe a ceruza és a papír került. Azt is mondhatnánk, hogy ajándékba készítette el” – mesélte a lelkipásztor. A kivitelezési munkálatokat az akkor doktorandusz Müller Csaba építész vezette, de az épületet később meglátogató, és a tervei megvalósulását szigorúan bíráló Makovecz mindent rendben talált. ’95-ben fogtak neki a munkálatoknak, és az elkövetkezendő két-három évben már álltak a falak, de tető még nem volt a házon, amikor elfogyott a pénzük.

„Megkeseredtünk, de az akkori Orbán-kormány megértette, hogy szükség van erre az épületre, és akkor egy nagyobb összeget adományozott mind a római katolikus gyülekezetnek, mind a miénknek” – emlékezett vissza a gyülekezet lelkipásztora. Később nyugati segítséget is kaptak. A svájci támogatók hívták fel a figyelmet arra, hogy szerintük túl grandiózus az épület egy parókiának, és ha az épül, tovább nem fogják támogatni. Nem a dolgaikba való beleszólásnak, hanem jóindulatú kritikának, isteni üzenetnek vették a megjegyzést, és akkor dőlt el, hogy az lesz a közösségi központ.

Az egyházközség mellett, önálló jogi személyként működő DIO Ház Egyesület nevének csengésében is hordozza azt, hogy az épület az Isten háza, a magyar dió szó mellett az olasz dio és a francia dieu szavak jutnak eszünkbe kiejtésekor. A név a diakónia, ifjúság és oktatás szavak első betűjéből keletkezett, és mindhárom hangsúlyosan jelen van a ház mindennapi életében.

A három szinten különböző jellegű szolgáltatásokat nyújtanak, oly módon, hogy ezek önfenntartóvá is teszik az egyesületet. Az alsó szinten a parókiához tervezett garázsokat átalakították át, és évek óta szükségkonyhaként működtetik. Önkormányzati támogatással évek óta iskolás roma gyerekek étkeznek itt, akiknek sokszor a finom meleg ebéd a feltétele annak, hogy előtte elmennek iskolába. Ezenkívül van egy felnőtt étkeztetési program is, melyet a ház maga és kis részben a svájciak támogatnak, amelynek révén kisnyugdíjasok, szociálisan hátrányos helyzetű családok, özvegy férfiak részesülnek naponta ebédben.

A teljes írás a Vásárhelyi Hírlap július 8-án, szerdán megjelent lapszámában olvasható.