Ahány üst, annyi íz Jedden

Már reggel benépesült a jeddi focipálya, ahol nemcsak főzés zajlott, hanem sok minden egyéb is: lovaskocsis bevonulás, plébánosi áldás, rotyogó bográcsok és tartalmas szórakozás. A magányosok klubja szavalatokkal, énekekkel, „menyecskekórussal” és divatbemutató-paródiával szórakoztatta a megjelenteket, de a helyiek sem maradtak adósok, ők a helyi nyugdíjas klub kórusa és a helyi citerazenekar előadásaival rukkoltak ki.

Vándor rendezvényről van szó, azaz mindig más helyszínt választanak – mondta el portálunknak Kopacz Imola, a Marosvásárhelyi Magányosok Klubjának elnöke. A szervezet anyagi keretet teremtett a rendezvényre, beszervezte a résztvevőket, míg a házigazdák megteremtették a lehetőséget, hogy ilyen körülmények között szórakozhassanak. Az, hogy tizenötödször szervezik meg, már önmagában elkötelezettségre utal, és célja, hogy különböző csoportosulásoknak és egyéneknek lehetőséget teremtsenek az együttlétre, közösségépítésre. Nem csak az a fontos, hogy most kétszáz ember jól érezte magát, ugyanis az előző hetek előkészítő, ráhangoló tevékenységei is sokaknak sokat jelentettek.

Az idei főzőversenyre tizennégy csapat nevezett be, a magányosok, a cukorbetegek, szellemi fogyatékosok csapatai mellett unitárius és katolikus nőszervezetek, könyvtári dolgozók alkottak csapatot, Jeddről a nyugdíjasok neveztek be, a Jeddi Önkéntes Szervezet (JÖSZ) pedig versenyen kívül főzött.

A verseny mindig tematikus, azaz a csapatok szabadon választott téma, gondolat köré építik fel az egészet, és nemcsak az ízeket értékeli a zsűri, hanem az asztalterítést, a vendéglátást, a csapatszellemet, és természetesen a csapatok verses, mesés produkcióit. Így megismerhettük Rózsa Sándor csárdáját is az asztalba ütött késsel, de megható volt a szellemi fogyatékosok Ügyes kezek meséje a napraforgóról. „Ahány üst, annyi íz, és annyi szenzációs hozzáállás” – jellemezte a felhozatalt Kopacz Imola, aki Szabó Ödön mesterszakáccsal, Hajlák Attila István katolikus segédlelkésszel és ifj. Csíki Imre JÖSZ-taggal alkotta a zsűrit.

Tulajdonképpen nem verseny volt ez, különböző színű oklevelekkel sorolták be a főzőcsapatok teljesítményét, és mindenkinek jutott ajándék. A főzés és kulturális műsorok mellett Szilágyi Sándor és zenekara gondoskodott arról, hogy senki ne unatkozzon, egész nap szólt a zene, minden főzőcsapatnak elhúzták a nótáját, néha már utcabáli hangulat kerekedett. Szokás szerint délután öt órakor zárt a rendezvény, és ilyenkor mindig a gólyatáncra kerül sor: Jedden ezt több mint százan lejtették jókedvvel, amit a szervezők el sem tudtak volna előzőleg képzelni.

Az is eldőlt: jövőben Székelybós nyújt otthont a vándorrendezvénynek.