Adélka hazatért a kórházból

Az itthoni boldogság a legjobb gyógyszer a világon – mondja boldogan Tamás Emese. A múlt héten tértek haza, azóta folyton testvéreit, Zsoltot és Emesét „nyúzza”, alig hagyja őket pihenni, nagyon ragaszkodik hozzájuk. A kislány orvosi eredményei egyre javulnak, már kevesebb gyógyszert szed, de még hosszú út áll előttük, két és fél év utókezelésre van szükség – toldja meg halkabban az édesanya. Karácsonykor három óvó néni látogatta meg a kórházban, ahol egy babaház is volt. Ezt lefényképezték és az egyik apuka elkészítette Adélkának. Az ajándékot most kapta meg, amikor édesanyjával a napokban ellátogatott az óvodába. Távozásakor adták át neki a faépítményt, amit kételkedve vett át, de annál nagyobb boldogsággal vitt haza.

Drága a gyógyszer

Az utóbbi napokban sokan segítettek, így tartós élelmiszerre, gyümölcsre nem kell költeniük. Ami a gyógyszereket illeti, Emese elmondja: az eredetileg számolt mennyiség nem lesz elég, ugyanis a kislány testsúlya és magassága szerint kell majd igazítani az adagokat két és fél éven át. Egyelőre bő két hónapra való adagot sikerült beszerezni, többen is ígérték, hogy az interneten utánajárnak, honnan lehet rendelni, és hogyan lehet Marosvásárhelyre szállítani azt.

Emese azt fájlalja, hogy az állam nem biztosítja a gyógyszert, nem beszélve a rengeteg gyomor-, máj-, szívvédő készítményről, csonterősítőről, vitaminokról. Sokszor egy egész táskával kellett bevinni a kórházba. A rendszer nagy hibája, hogy ha a kislány kórházban van, a háziorvos nem írhat fel neki receptet, de a beutalt betegnek a kórház sem írhat fel ingyenes gyógyszert. Mindkettő megteheti viszont, miután a beteg elhagyta a kórházat.

Sok segítség érkezett

Adélka megsegítése érdekében gyűjtési kampányt indítottunk, amelyet a Vásárhelyi Hírlap és a Székelyhon.ro is felkarolt. Az elmúlt hetekben sok jó emberhez eljutott üzenetünk. Barátok, ismerősök és ismeretlenek jelezték segítő szándékukat. Ismerősük, Nagy H. Csilla tavaly óta gyűjt Adélkának, ezt folytatja ezután is. Lapunkban és az internetes oldalakon közzétett írások nyomán több idős és fiatal házaspár, ismerős és ismeretlen is meglepte a családot, élelmiszert kaptak a marosvásárhelyi cserealji gyülekezet tagjaitól, Galambodról, Kisgörgényből. Érkeztek élelmiszer-utalványok is, több helyről méz, Adélkának pedig meséskönyvek, játékok, ruhaneműk. A cserealji egyháztól és lakóktól 400, a gyulakutai nőszervezettől 505, Galambodról, Kisgörgényből, Adélka óvodástársai szüleitől 100-100 lej, egy vásárhelyi ismerőstől 200 lej érkezett. Nyárádszeredából, Csíkfalváról, Jobbágytelkéről, Vásárhelyről és Koronkából is kaptak kisebb-nagyobb összegeket. Meglátogatta a családot a vásárhelyi Muntean Kati is, aki a Tudor lakótelepen a Studio 77 üzletben folyamatosan gyűjt rászoruló családoknak: ezúttal két hónapi adomány Adélkához jut, vasárnap már át is adott 435 lejt. Kerelőszentpálról és Búzásbesenyőből is érkezett 350 lej a család számlájára Kedei Réka gyűjtési akciója nyomán, de további 600 lejt utaltak a számlára ismeretlen jótevők is.

A Vásárhelyi Hírlap szerkesztőségében felállított adománydobozban 610 lej gyűlt, amelyet ugyancsak átadtunk a családnak. Ebben benne van az az összeg is, amelyet a vásárhelyi Sapientia EMTE hallgatói dobtak össze Tamás Mária kezdeményezésére.

Ne hagyjuk abba!

A megye több településén megmozdultak az emberek: Görgényüvegcsűrön, Szabédon, Körtvélyfáján gyűjtésbe kezdtek, gyűjtési szándékról tudunk Koronkából, Székelytompáról, Csíkfalváról, Búzásbesenyőből, de az RMDSZ nőszervezetei is megyeszerte bekapcsolódtak a kezdeményezésbe. A Nyárádmente Kistérségi Társulás és a vásárhelyi Oracler cég jóvoltából plakátokat sikerült nyomtatni, így hamarosan a jóakaratú személyek tudomására jut, hogy hol vannak és lesznek elhelyezve adománydobozok, amelybe némi pénzt juttathatunk. Egy gyermek mosolya nem egy lejt ér, de a sok egy lej segíthet, hogy Adélkának is boldog gyermekkora lehessen.

Tamás Emese meghatódva vette át a napokban érkezett adományokat. Hálás a támogatásért, mindenkinek egészséget kíván Istentől. Adél kitűnően viselte a kezelést. Amikor már kék-zöld folt volt keze-lába és járni is alig tudott, akkor is feltalálta magát: a kórház folyosóján levő tolókocsiba ülve közlekedett vidáman. Oviba csak az ősztől mehet újra, egyelőre otthon játszhat. Megmutatta nekünk a babaházat, amelyben kedvenc nyuszikáját altatja, de imádja az autókat, motorbicikliket is.