Igaz – tették hozzá –, Illés prófétának csak az egyik keze jó; ha mindkét keze jó lenne, talán még a világot is elpusztítaná.

Illés vagy Éliás ószövetségi próféta volt a Kr. e. 9. században Izraelben, ahol az isteni akarat közvetítőjeként lépett fel. Miután a királyi háznak sötét jövendőt merészelt jósolni, többször is menekülni kényszerült. Amikor hatalmát – és csodatevő palástját – átadta Elizeus prófétának, tüzes lovak ragadták el tüzes szekéren – ez utóbbi azonosul a dörgéssel és a villámlással a nép tudatában.

korábban írtuk

Ha Illés napján nagy az égzengés...

A népi megfigyelés szerint július 20-a körül gyakoriak a viharok, ezért e napon, Illés névünnepén munkatilalom volt érvényben. Tilos volt erdőn, mezőn dolgozni, mert úgy tartották, hogy aki ezt megteszi, abba belecsap a villám, a termést pedig elveri a jég. A pásztorok dologtiltó napja is.

A Gyimesekben erre is megvan a magyarázat.

– mesélte egy bánpataki férfi Magyar Zoltánnak. A tüzes szekérről még annyit, hogy Héliosz görög napisten is ilyen járművel utazott, ezért sokan a mi prófétánkkal hozzák rokonságba.

Sóvidéken Ilyés napjaként tarják számon, főleg a reformátusok és az unitáriusok, akik napján régen nem mentek ki a mezőre. „Úgy tartották, hogy az e napi gyakori vihar, villámlás kárt tehet az emberben, állatban. Hiedelemmondákká szerveződő eseteket mesélnek arról, hogy a mezőn dolgozókat a villám odaütötte” – írja Barabás László.

– jegyezte le Magyar Zoltán Sántateleken.

E jeles nap időjárásából messzemenő következtetéseket is levontak:

• Csíkszéken például azt tartották, ha Szent Illés napján megdurran, akkor lehull a mogyoró;

• Székelykevén úgy vélték, az Illés-napi eső miatt lyukas mogyoró és dió terem;

• A moldvai Forrófalván inkább attól tartottak: ha durrog, elveri a jég a mezőt;

• Parajdon az aratást féltették, mondván, „ha Ilyéskor esik, hat hétig reá tart.”

Erre utalnak az alábbi sóvidéki rigmusok is: Ilyés ha derült, a nyár sikerült! Ilyés ha álmos, csöndes aratást hoz. Ilyés napi fergeteg könnyen bajt is szerezhet! Persze, az aratás sem mindig okozott gondot ilyenkor: van olyan hely a Kárpát-medencében– és ezt elsősorban a globális felmelegedés miatt aggódók megnyugtatására jegyezzük meg –, ahol 1328 januárjában virágoztak a fák, áprilisban a szőlőtőkék, május 22-én arattak, és július 25-én szüreteltek!

Az Illés-kultusz főleg a balkáni népek körében virágzik, különösen a délszlávoknál örvend különös tiszteletnek, Boszniában például a patrónusukként tisztelik. Így az sem véletlen, hogy napja az erdélyi román pásztorközösségek legnagyobb nyári ünnepe.

Az eladósorban lévő lányok a háromnapos táncmulatság idején mindennap újabb és újabb ruhában jelentek meg. A nagyobb juhászlegények e háromnapos ünnepség végére általában párt választottak, s a kiszemelt lányt rendszerint el is jegyezték, s azután újra visszamentek a havasi pásztorszállásra” – olvashatjuk Pozsony Ferencnél.

Szent Ilie napján

Zajzon vize partján,

Oláh lányok, magyar lányok

– Piros rózsák, tulipánok –

vidám táncra keltek;

Karcsú ifjak örömére,

Pántlikát viseltek.

Szent Ilie napján,

Zajzon vize partján

Sírnak immár a szép lányok,

Rajtok csaptak a tatárok;

Jaj, kínságos élet!

Korbáccsal űzik rabságba

Azt a sok szépséget.

Bodzánál a határ,

Ott megáll a tatár;

Sima réten, zöld lapályon,

A sok szép lány táncot járjon.

Jaj azt sírva járták,

Tánc után a vad tatárok

Őket meggyalázták. (…)

(A „népkölteményt” Orbán Balázs közli A Székelyföld leírása című művében, a bodzavidéki Leánymező ismertetésénél)

A Kovászna városához tartozó Vajnafalva románjai 1974-ig egyszerűen csak „szentilléseztek” ezen a napon, azóta viszont Nedeia Mocănească néven fut a csinnadrattájuk. Ezt juhászlakodalomként szokás a magyar sajtóban emlegetni, bár a „nedelye” 1533-ban még „évi vásár” értelemben fordul elő egy erdélyi oklevélben. Idén a fürdővendégek körében is közkedvelt ünnepséget már június 16-án, vasárnap megtartották a Tündérvölgyben, nehogy kifussanak a bűvköréből.