Krisztus feltámadása reménységünk forrása – Kovács Gergely érsek és Kerekes László segédpüspök pásztorlevele

Krisztus feltámadása hitünk középpontja és reménységünk forrása. Nem csupán múltbeli esemény, hanem Isten üdvözítő tette, amely megnyitotta előttünk az új élet útját. Általa az emberi történelem új irányt kapott: többé nem a halál az utolsó szó. Ebből fakad az a remény, amely nem múlandó és nem illúzió, hanem Isten hűségébe kapaszkodó bizonyosság. Ahogyan Szent Pál tanítja: ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a hitünk (v.ö. 1Kor 15,17) – vagyis

A világ történései és eseményei sokakat bizonytalansággal és félelemmel töltenek el: háborúk és növekvő gazdasági nehézségek vesznek körül bennünket. A feltámadásba vetett hit azonban olyan reményt ad, amely túlmutat minden emberi számításon. Ez a remény nem naiv optimizmus, hanem annak a bizonyossága, hogy Isten a történelem Ura, aki a legnagyobb szenvedésből is képes életet fakasztani.

Szent Ágoston ezt így fogalmazza meg: „Mert a mindenható Isten… semmiképpen sem engedné meg, hogy bármi rossz létezzen műveiben, ha nem volna elég hatalmas és jó ahhoz, hogy még a rosszból is jót hozzon ki.” (Enchiridion 3. 11)

Ez a remény akkor válik élővé, ha Istennel való személyes kapcsolatból fakad: a feltámadt Krisztus nélkül nincs hiteles keresztény élet. XVI. Benedek pápa sokszor hangsúlyozta, hogy

A feltámadás tehát nem csupán hitigazság, hanem meghívás: kilépni a félelemből, és belépni az élet teljességébe, amelyet Krisztus nyitott meg számunkra.

„A keresztség évében” különösen is tudatosítanunk kell, hogy ez az új élet a keresztségben kezdődik, a keresztség ennek az életnek a kapuja. Általa nemcsak egy közösséghez tartozunk, hanem valóságosan részesedünk Krisztus húsvéti misztériumában: halálában és feltámadásában. A keresztség meghívás a bűntől való elszakadásra és az új életre. Ez a döntés nem egyszeri, hanem mindennapi feladat; ugyanakkor nemcsak a bűntől való szabadulást kell látnunk, hanem az új élet ajándékát is.

Papként és hívőként egyaránt küldetést kaptunk: tanúságot tenni arról az új életről, amelyet Krisztus ajándékozott nekünk. Minden megkeresztelt meghívást kap arra, hogy szavaival, szolgálatával és életének hitelességével másokhoz is eljuttassa az élő remény örömhírét.

Legyünk olyan keresztények – Tiszteletreméltó Márton Áron püspök szavaival –, „akik bátran megvallják és lelkesedéssel élik Krisztust; akik nem a szájukon, hanem a szívükben hordják, és tettekkel fejezik ki a keresztény eszményeket; akik nemcsak a templomban, hanem a családban, a munkában és mindennapi kötelességeik teljesítésében is keresztények.”

Ezekkel a gondolatokkal kívánunk kedves híveinknek és minden jóakaratú embernek áldott húsvéti ünnepeket!

Kovács Gergely érsek, katolikus örmény apostoli kormányzó

Kerekes László segédpüspök