Kovásznán találkozik az orvostársadalom krémje

Az erdélyi magyar tudományosság egyik legfontosabb fóruma, az 1859-ben gróf Mikó Imre által alapított Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) gazdag, ám viszontagságos múltra tekint vissza. A tudományos kutatás kezdettől fogva összekapcsolódott az eredmények saját kiadványokban való közlésével, és ennek jegyében az Orvostudományi Szakosztály 1906-ban önállóvá vált. Bár 1950-ben a kommunista diktatúra betiltotta az egyesület működését, az erdélyi magyarság tudományos és művelődési igényeit kiszolgáló, közel százéves hagyományt nem lehetett megszüntetni: a közösség tovább élt az egykori tagok munkásságában. 1990-ben erre alapozva indulhatott újra a szervezet, és az orvostudományi – a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar nyelvű képzésének köszönhetően – az EME legnépesebb és legdinamikusabb szakosztályává vált. Kiemelkedő szerepet vállalt a magyar orvos- és gyógyszerészképzés háttérintézményeként: évtizedeken át segítette és fenntartotta az ellehetetlenített magyar nyelvű szakképzést, miközben ösztönözte az aktív romániai orvos- és gyógyszerésztársadalmat a tudományos közreműködésre, támogatta a fiatal szakemberek szakmai fejlődését. A szakosztály tudományos-szakmai tevékenységének csúcspontját az évente megrendezett tudományos vándorgyűlések képezik, amelyeket Erdély magyarlakta városaiban tartanak. Ezek a konferenciák lehetőséget biztosítanak az orvosi, fogorvosi és gyógyszerészeti tudományok legfrissebb eredményeinek megismerésére, különös tekintettel azok gyakorlati alkalmazására.