a legtöbb alkalommal szabadnapot vett ki és családostól elvonult valamely testvértelepülésre, csak azért, hogy az úgynevezett gyásznapon ne kelljen a katonai felvonulásokon és egyéb rendezvényeken megjelennie, és a várost képviselnie. Ez másfél évtized alatt bevett szokássá, hagyománnyá vált a hargitai megyeszékhelyen.

Az új elöljáró kampányát egy dologra építette, nevezetesen hogy minden rossz, amit elődje, Ráduly tett (parkolás, kommunikáció, közlekedés-, illetve gazdaságfejlesztés, közbiztonsági kérdések, romastratégia stb.). A nagyon lecsupaszított üzenetek bejöttek, Korodi játszi könnyedséggel győzött azzal az ígérettel, hogy ő mindent másképp fog csinálni.

Ő nem fafejű székely, sokkal inkább befogadó európai polgár; ő nem kapukat zár és hidakat éget fel maga mögött, sokkal inkább a nyitás és a párbeszéd híve; ő nem elvonul Románia nemzeti ünnepén, hanem gesztusokat tesz a csíkszeredai románság irányába.

És mi ebben a rossz? – teheti fel a kérdést a tisztelt olvasó. Az időzítés – jöhet a válasz. Igen, az időzítés. Korodi Attila ugyanis nem a Kisegyesülés ünnepét (január 24-ét; Havasalföld és Moldva 1859-es egyesülésének, a modern román állam megszületésének napját) vagy a román nyelv napját (augusztus 31-ét), esetleg a román himnusz ünnepnapját (július 29-ét) választotta arra, hogy első alkalommal piros-sárga-kékre színezze az egykori Szakszervezetek Művelődési Házát – pedig az év során megtehette volna. Nem, Csíkszereda első emberének december elsejére esett a választása, arra a napra, amikor… na, de ezt mindannyian tudjuk. Amúgy a tisztánlátás végett megjegyezzük, hogy Korodi sem vett részt a december 1-jei csíkszeredai ünnepségen, holott kapott meghívót a szervezőktől.

Korodi Attila – miután kifogásolások özöne lepte el az egyik közösségi oldalt – képekkel próbálta igazát keresni arra, hogy nem ez az első alkalom, amikor a Szakszervezetek Művelődési Házát kiszínesítik. A logikája azonban ott sántít, hogy a példaként felhozott augusztus 20-i és október 23-i piros-fehér-zöld kivilágítást nem a csíkszeredai románság kezdeményezte, hanem maga Csíkszereda Polgármesteri Hivatala.

Tegyük még hozzá, hogy a december elsejével kapcsolatoson érzések és érzelmek viharát az is erősíti, hogy az ünnep alapját adó nemzetgyűlésen számos ígéretet fogalmaztak meg a nemzeti kisebbségeknek, ám azok teljesítése mind a mai napig várat magára. Így pont az eseményre rárakodott történelmi réteg akadályozza meg abban, hogy ez a nap mindenki ünnepe lehessen.

Romániában eddig az nem volt szokás, hogy velünk ünnepeltessék meg december elsejét. Most azonban Korodi Attilán keresztül tulajdonképpen mi is az ünnep részeseivé váltunk.

Ízlelnünk kell ennek az új időnek a lendületét.