Kádár Gyula: Nincs időnk!

Kádár Gyula és Veress Dávid

Kádár Gyula Székelyföld határán című legújabb könyvét az előadássorozat szellemi atyja, Veress Dávid méltatta, röviden bemutatva a szerző munkásságát is. Hangsúlyozta: Kádár Gyula történész, újságíró, lapszerkesztő és lapkiadó, végzettsége alapján történelemtanár írói pályafutását tizedikes diák korában kezdte szülőfaluja, Illyefalva monográfiájának megírásával. 1971-től rendszeresen közölt néprajzi, történelmi, kulturális jellegű írásokat neves lapokban. 1996-ban saját folyóiratot indított Történelmünk címmel, amely 1998-ban felvette a Történelmi Magazin nevet. Írásaival hozzájárult az erdélyi diákok magyar történelmi ismereteinek bővítéséhez.

A Székelyföld határán című kötet az autonómiaharc kiskátéja, bibliája – mondta Veress. Hozzáfűzte: a szerző meggyőződése, hogy az önrendelkezés fontosságát folyamatosan és sokféle eszközzel kell tudatosítani. A könyv egyik gondolata, hogy Erdély, ezen belül Székelyföld magyarságának jogait nem lehet és nem is szabad Európa bevándoroltjaival mérni, ha egy nép megismeri valós történelmi gyökereit és múltját, akkor biztosan fogja tudni, hogy őt közösségként milyen jogok illetik meg. A szerző történelmi levezetéssel igyekszik bebizonyítani, hogy a székelység esetében nem csupán nemzetiségről van szó, hanem népről is, ezért határozottan állítható, hogy a székely nép nem fog lemondani területi önrendelkezési jogáról – fogalmazott a könyv ismertetése kapcsán Veress Dávid.

Kádár Gyula könyvének küldetését a Székely Haza gondolatának terjesztésében és tudatosításában látja. „Ez a haza, a Székely Haza, máshol egy székely ember nem érezheti magát otthon, hanem csak itthon a szülőföldjén, tehát a Székely Haza megteremtésének a gondolatát kell népszerűsítenie mindenkinek, akinek célja a megmaradás” – fogalmazott Kádár. Kifejtette: a megmaradás ma már nem üres szólam, ugyanis ha nem vigyázunk, Székelyföld más városai is Marosvásárhely – egykor Székelyvásárhely – sorsára juthatnak. „Nincs időnk” – hívta fel a figyelmet az előadó, aki Sepsiszentgyörgyről megjegyezte, hogy számításai szerint a város tíz-tizenöt éven belül elveszhet, és ha Szentgyörgy elbukik, vele együtt bukik egész Háromszék is.

Megjegyezte: „lehet, hogy Udvarhely és Csík vidékén nem érződik, de Háromszéken az idegen felvásárlás már túlcsapott Sepsiszentgyörgyön. Ezért az elkövetkező tíz évet arra kell használni, hogy Románia keretein belül megvalósuljon Székelyföld területi autonómiája, ami az önkormányzatiság egy magasabb szintje” – magyarázta a történész. Felidézte Benjamin Franklin örökérvényű mondását, mely szerint: „akik feladják a szabadságot az átmeneti biztonságért, sem szabadságot, sem biztonságot nem érdemelnek”. Vannak, akik a pillanatnyi érdekekért képesek lemondani a küzdésről, de nincs időnk – nyomatékosította. Kiemelte: „ha egy népcsoportot megfosztanak a megmaradás lehetőségétől, akkor csak egy feladata marad kiharcolni a jogot, ami őt megilleti”.

Az előadás alatt Iochom Zsolt olvasott fel érdekes részleteket a Székelyföld határán című könyvből, befejezésképpen a Székelyföld feltámadása című részt: „A székely nép nem mondott le az önrendelkezés jogáról, a területi önkormányzatról… A székely román kérdés csak akkor oldódik meg, amikor a székelység visszanyeri Székelyföldön az önkormányzati jogát… Meg kell érteni, hogy a székelység nem veszélyforrás. A székelység tudatában van annak, hogy mint különálló nép őt is megilleti az önálló állam megalakításának a joga, mert ő nem nemzetiség, nem nemzeti kisebbség, hanem nép. Ennek ellenére hajlandó lemondani a teljes önrendelkezésről, a népeket megillető jogról, ha Románia hajlandó biztosítani a széles jogkörű autonómiát… Hisszük, hogy e történelmi régióban a székely nép képes lesz saját hagyományaira építve újjászervezni életét. Hiszünk székelyföld feltámadásában. Hisszük, hogy ez Románia kereteiben is megvalósulhat”.