Írott, karcolt, berzselt, maratott – így készíthetünk hagyományos hímes tojást

Előbbi esetében legalább húsz perc főzés ajánlott, azután hideg víz alá kell tartani a tojásokat, hogy később se romoljanak meg, és könnyebben leváljon a héjuk. A kifújt tojásnak előnye, hogy biztosan nem romlik meg, és fel is lehet akasztani. A lyukasztáshoz kell egy hosszú és vastag tű, amivel óvatosan, először csak karcolgatva, majd egy kis lyukat tágítva lyukasztjuk ki a tojás két végét. A belsejét egy tálba fújjuk ki. Az nem árt, ha erősen fújjuk, de arra vigyázzunk, hogy ne szorítsuk túlságosan a tojást.

Útmutató a természetes festéshez

Könnyedén használhatók a boltban kapható tojásfestékek, amelyekhez részletes használati utasítást is adnak. Aki inkább a természetesség híve, a konyhából válogathat hozzávalókat a festéshez:

• a piroshoz lila hagyma héjával főzzük a tojásokat;

• sárga színt kapunk, ha kurkumát, sárgarépát, citrom- vagy narancshéjat áztatunk be, majd felfőzzük. Ezek együttes használatával fokozhatjuk a színerősséget;

• narancssárga színt kapunk, ha 0,25 liter festővízhez négy evőkanál pirospaprikát adunk, majd 20-30 percig főzzük;

• aranysárga vagy pirosas barna színt kapunk, ha vöröshagyma héját áztatjuk a vízbe. A hagymahéjjal való festés során különböző színárnyalatokat célozhatunk meg. Azok a tojások, melyeket hideg vízben kevés hagymahéjjal együtt forraltunk fel és utána csak rövid ideig maradnak a festékfürdőben, aranysárga színt kapnak. Ha a tojások 10 percig a forrásban lévő festékfürdőben maradnak, akkor pirosas barna színűek lesznek;

• sötétbarnát eredményez, ha erősre főzött kávét vagy fekete teát készítünk, majd hagyjuk lehűlni, ebbe helyezzük a tojásokat, és állni hagyjuk;

• az ibolyaszínhez fél liter céklalében, amibe egy evőkanál ecetet kevertünk, 15 percig lassú tűzön főzzük a tojást. Halvány ibolyától a mélyvörösig terjedhet a színe, attól függően, mennyi ideig áztatjuk a lében;

• rózsaszínhez főzzünk jó erős csipkebogyó teát, lehet filteres is. A főtt tojásokat helyezzük a lehűlt teába. Áztathatjuk málnaszörpbe is a tojásokat;

• kék színhez vágjunk apróra vörös káposztát, öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje. 30 percen át főzzük, majd állni hagyjuk egy napig. A káposzta leve bíborszínű lesz, de a tojásokat kékre festi. Ezt a színt érhetjük el szárított áfonya vagy bodzabogyó főzetével is;

• ha zöldet szeretnénk, vágjunk apróra spenótot (a mélyhűtött is jó), öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje. Főzzük 30 percen át, majd hagyjuk lehűlni. Zöld színt érhetünk el a szárított zöld dió burok áztatásával is.

Tojásírás lépésről lépésre

A tojásíráshoz kesicére vagy írókára van szükség, amit kézművesektől lehet vásárolni, de elkészíteni sem nagy ördöngösség. Szükség van hozzá egy 20 cm hosszú, fél-egy centiméter átmérőjű botocskára, annak az egyik végét hasítsuk be egy centiméter mélyen. Vágjunk egy 2-szer 0,5 centiméteres rézlapocskát vagy erősebb fóliát és tekerjük össze úgy, hogy egy pici csövet kapjunk.

Viasznak megfelel az eltört gyertya is, de könnyebb méhviasszal dolgozni: méhészboltban lehet kapni, 10-15 dkg bőven elég. A viaszt kis lábaskában forrósítsuk meg és az egész munka során tartsuk forrón, de ne legyen alatta nagy tűz.

A berzseléshez a tojásokra hagyományosan fodros levelű növényeket – petrezselymet, citromfűt, pitypanglevelet – simítunk bevizezve, vagy pedig tojásfehérjébe mártva, mert így könnyebben megtapad a tojáson. Szorosan bekötjük egy harisnyadarabba vagy gézbe, majd festékfürdőbe állítjuk. A kész tojásokat kicsomagolva ott marad világosan a levél helye.

A tojáspatkolás pedig már inkább a népi mesterségek ügyességét dicséri: apró patkókat, díszeket erősítenek a tojáshéjra, ami rendkívüli precizitást igényel, és inkább látványos, mintsem hagyományos paraszti technika. Ezzel ma már kevesen foglalkoznak, egyikük a bodosi származású Józsa József, aki az előző évekhez hasonlóan idén is részt vett Erdővidék Múzeumának tojásdíszítő foglalkozásán, és bemutatta, hogyan is készülnek ezek a különlegességek. Egyetlen patkolt tojás elkészítése órákba telik, előkészületekkel együtt napokig is eltart. Régen ólomból készültek a tojásra kerülő díszek, ma már más, nem mérgező anyagokkal helyettesítik ezt a kézművesek.

Megőrizni a szokásainkat

A néprajzkutató rámutatott: a magyar néphagyományban a hímes tojást régen ajándékként adták, főként a locsolkodás alkalmával, és minden motívumnak, színnek külön jelentése lehetett. A piros szín például az életet, az erőt és a szeretetet jelképezte, de egyes vidékeken védelmező szerepet is tulajdonítottak neki. De

Szintén fontos része az ünnepnek a húsvéti ételszentelés, amikor a kosárba helyezett ételeket (tojást, sonkát, kalácsot) megszentelik. Ezek is szimbolikus jelentéssel bírnak: