Időzített bomba tetején ülnek a parajdiak?

Deák a parajdi problémákat az Ocnele Mari-ban bekövetkezett katasztrófával állította párhuzamba, ahol egy korábbi sókitermelési szonda beszakadása miatt akár tömeges halálesetekkel járó katasztrófa is lehetett volna. Az ottani eset tanulsága szerinte az volt, hogy megfelelő prognózis és időbeni beavatkozás nélkül csak a szerencsén múlik, mikor következik be a tragédia.

Az igazgató szerint a jelenlegi csőrendszer, amellyel a Korond-patak vizét próbálják elvezetni, nem nyújt hosszú távú megoldást, sőt, a veszély fennmaradt. Rámutatott arra is,

• a Telegdy-bánya állapota szerinte már visszafordíthatatlan,

• a korábban megmenthetőnek tűnő szanatórium esélyei pedig 50 százalék alá csökkentek.

Azt is sérelmezte, hogy az állami hatóságok és szakintézmények nem működtek együtt megfelelően, és nem biztosítanak hozzáférést a létfontosságú adatokhoz. A Korond-patak vízelvezetésének újratervezésére irányuló javaslatát sem vették komolyan, sőt – állítása szerint – konkrét egyeztetések maradtak el politikai döntéshozói szinten.

Különös aggodalomra ad okot az a forgatókönyv, amit Deák felvázolt: ha egymillió köbméter sólé kiszabadul, az nemcsak a közvetlen környezetet, de a Maroson és a Dunán keresztül Magyarországot és végső soron a Fekete-tengert is elérheti.

A szakember végül hangsúlyozta: csak akkor lehet szó Parajdon bármilyen jövőbeli fejlesztésről – turisztikai, gazdasági vagy infrastrukturális értelemben –, ha előbb a biztonsági problémák kezelésében történik előrelépés. A hangsúlyt most a monitoringrendszerre, a pontos adatszolgáltatásra és a felelős döntéshozatalra kell helyezni.

Jelezte, a turizmus hanyatlóban van, és az állam nemcsak nem készült fel a kockázatokra, hanem a válságkezelésben is csődöt mondott.

Hangsúlyozta, hogy az egyik legnagyobb akadály a szakértői egyeztetés hiánya. „Ha két jogász három vélemény, akkor két szakértő tíz vélemény. De itt most már az kellene, hogy valaki vállalja a döntést – felelősséggel, hatáskörrel és bátorsággal.”