Húsvéti ráhangolódás a Sapientián

Az ünnepi beszédek után szavalat és húsvéti oratórium hangzott el

Az ünnepség kezdetén Csapai Árpád római katolikus egyetemi lelkész Tamás József püspök üzenetét tolmácsolta: „Mi keresztények a Szentírás alapján úgy hisszük, hogy húsvét az Élet ünnepe, nemcsak azért, mert a természet ilyenkor, tavasszal újjáéled, hanem azért, mert a lelkek is újjáéledhetnek, föltámadhatnak Isten kegyelméből. Reméljük, hogy a halálon diadalmaskodó Krisztus reánk tekint, és az Ő áldásával, örömével, békéjével eltölti mindannyiunk szívét. Azt kívánom mindannyitoknak, hogy a húsvéti ünnepünk áldásaiban minél bővebben részesülhessetek” – fogalmazott levelében Tamás József püspök.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöke. „Most, amikor húsvét előtt vagyunk, és rá akarunk hangolódni az ünnepre, arra kell gondolnunk, miért is van az életben áldozathozatal. Az életnek egyetlen értelme az áldozathozatalban van. Mindig azokat az embereket értékeljük és szeretjük, akik valamilyen áldozatot tudnak hozni másokért. Mi képesek vagyunk-e áldozathozatalra? A mindennapi kis áldozatok által tölthetjük be mi is hivatásunkat” – osztotta meg gondolatait Kató Béla.

„Krisztus feltámadása az örökkévalóságra nyit ajtót az őt követő ember számára. Az az ember, akiben megvan ez az örökkévalóságra való nyitottság, képessé válik a mindennapjait hittel megélni” – mondta köszöntőjében Arros Imre, a Hallgatói Önkormányzat elnöke. A folytatásban Iochom Zsolt, az egyetem végzős hallgatója Túrmezei Erzsébet Meddig? című versét szavalta. Az egyetemi kórus a Kovács Gábor által írt Kristályóriás húsvéti oratóriumot adta elő Ferencz Kinga zenetanár vezetésével.

A húsvéti oratórium szereplői

Befejezésül Szatmári Ingrid református lelkész egy ötszáz éves nagypénteki áldást olvasott fel: „Jézus, két gyilkos között haltál meg, s magaddal vittél haldoklásodba minden tisztátalan kezet, meg tisztességtelen szívet – az én kezemet és szívemet is. Szentlelked megtanít minket a meghalás magas művészetére, meghalni a mindennapi élet megszokásainak. Uram, ezt szeretném én is megtanulni”. Az est szeretetvendégséggel folytatódott, ahol teával és süteménnyel kínálták az egybegyűlteket.