Hétszáz éves freskót újítanak fel Gelence régi templomában

Az orbaiszéki Gelence román kori alapokra épült 13. századi templomát általában a Szent László királyunk kun vitéz fölötti győzelmét megörökítő, az 1330-as évekre datált falfestmények okán szokás emlegetni, miközben a hajó mindhárom – déli, nyugati és északi – belső falát, de még kívül is

Sőt, két rovásfeliratot is őriz, ám ezeket a sekrestyés, harangozó és idegenvezető szerepét egyaránt betöltő Göthér Imre segítsége nélkül nehezen találnánk meg.

A művészettörténészek egy része azt tartja, az északi és a déli falat nagyjából egy időben díszítették festményekkel,

Lemeszelésüknek, levakolásuknak sem idejét, sem okát illetően nem rendelkezünk adatokkal. Többen hajlanak arra, hogy összefüggésben állhatott a reformációval, és így a 16. század végén meszelték le az új vallás hívei, de hát Gelence mindvégig megmaradt katolikusnak! Az is elképzelhető, hogy

Feltehetően ekkor vágták a ma is látható ablakot, megrongálva egyes freskókat.

Kímélték a várandós asszonyokat

Balázs Lajos néprajzkutatónak a helyi hagyománnyal egybecsengő felvetése szerint azonban mindössze a várandós asszonyokat akarták megkímélni a vizuális sokktól, ugyanis

Ezzel magyarázható az is, hogy régen „kitiltották az országos vásárokról a rokkant, üszkös végtagokkal járó, idomtalan koldusokat, mert azok látása megkárosítja a várandósak magzatját…

A második világháború után sok hadirokkant állott ki a csíksomlyói búcsú alkalmával az útszélekre, és az anyák, anyósok figyelmeztették a velük búcsúra menő menyecskéjüket, hogy ne bámuld őket, mert olyan gyermeket szülsz!”

A vakolat alá került falfestményeket még Orbán Balázs sem láthatta, mert csak 1882-ben fedezte fel a Sepsiszentgyörgyön rajzot tanító Huszka József néprajzos, művészettörténész és Nagy Géza régész, a Székely Nemzeti Múzeum akkori vezetője.

A romanika, a gótika, a reneszánsz és a barokk stílusjegyeit ötvöző, 1858 óta jórészt használatlanul álló istenháza ezáltal menekült meg a lebontástól, hiszen amiként Majláth Gusztáv Károly püspök is írta 1906-ban,

– Romániából még a Constantin Brancusi-féle Végtelen oszlop részesült ebben a „megtiszteltetésben”. 2002-re sikerült rendbe tenni, felújítani, a külső – a 15. század közepére keltezett – falképeket feltárni, ma az UNESCO világörökségi várományosi listáján található.

A császárt is kikosarazó királylány

A Kr. u. 4. század elején élő Alexandriai Szent Katalint, a csodaszép királylányt egy remete keresztelte meg, és olyannyira felkészítette Jézus tanaiból, hogy volt bátorsága Maxentius római császárnak felhánytorgatni a keresztények kegyetlen üldözését. Az uralkodó erre birodalma ötven leghíresebb bölcsét állította hadrendbe, hogy vitában meggyőzzék a hithű hajadont, de ez annyira balul sült el, hogy érvei súlya alatt mind az ötvenen megkeresztelkedtek. A császár dühében máglyára küldte őket, sőt később a felesége és testőrparancsnoka is hasonló sorsra jutott, miközben Katalint börtönben kínoztatta.

Egy különleges, négykarmos kerékbe akarta beletöretni, de abba még annak előtte villám csapott, alaposan megtizedelve a körülötte bámészkodó pogányok ezreit. Erre aztán Kr. u. 305-ben Maxentius karddal lefejeztette az őt ráadásul ki is kosarazó Katalint, legendája szerint a holttestét angyalok vitték a Sínai-hegyre. A tizennégy segítő szent közé sorolják, karddal és könyvvel ábrázolják, a középkorban többek között diákok, tanárok, nyomdászok, rabok, kórházi betegek, férjhez menés előtt álló lányok fohászkodnak hozzá oltalomért.

Régen a Máriával vetekedő kultusza leginkább Anjou-házi királyaink révén terjedt el a Kárpát-medencében – Nagy Lajos első lánya az ő nevét kapta a keresztségben, a Képes Krónika első iniciáléjába az Alexandriai Szent Katalinhoz imádkozó királyi pár került. A 15–18. században alakját, legendájának valamely motívumát több mint húsz híres festő vitte a vászonra, köztük Tintoretto, Murillo, Rubens és az idősebb Lucas Cranach, utóbbi remekművét a budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi.

A mecénás is odajárt hittanórára

A Gelencéhez közeli Szentkatolna nemcsak nevében örökíti meg, hanem a templomát is neki szentelte, de érdekes módon a Csíki-medencében erre nem találunk példát, sőt

Igaz, a Somlyó-hegyi Salvator-kápolna 1679-ben Haller János neje, Kornis Katalin fogadalmából készült főoltárán a keresztet tartó Krisztus festett alakját János apostol és Szent Katalin vértanú képei fogják közre, két éve pedig

A Gelencén 1882-ben felszínre került freskóiról Huszka József és Nagy Géza azt hitték, hogy a Szent Margit-legendát ábrázolják, és ebből kifolyólag több mint száz évig a szakirodalomba is így szerepeltek. A templom falképeit csapatával 1967 és 1973 között restauráló Vasile Drăguț korrigálta a tévedést, de a déli fal ábrázolásait akkor nem hozták helyre.

Ehhez előbb támogatót kellett találnia, akit Hegedűs Ferenc kézdivásárhelyi vállalkozó személyében talált meg. Túl nehéz dolga azért nem volt, lévén a mecénás maga is gelencei születésű, gyerekkorában a régi templom sekrestyéjébe járt hittanórákra. A feladat gyakorlati részét közismert szakemberek, a tavaly például a kolozsvári Szent Mihály-templom régi, barokk oltárképét is restauráló Kiss Lóránd és felesége, a sepsiszentgyörgyi születésű, most Kolozsváron élő Kiss Janka Melinda vállalták.

Szívszorító nagy baj

A közel két hete zajló munkálatok során nem mellesleg az is bizonyossá vált, hogy a Szent Katalin-mondát ábrázoló festmények régebben kerültek a falra, mint a Jézus-történet, tehát közel 700 éves alkotásokról beszélünk.

„Az elképzelés az volt – mondja Jánó Mihály –, hogy

Kiss Janka Melindát nagyon nem akarjuk zavarni munka közben, meg hát kellő jártasság hiányában (mármint részünkről) amúgy sem tudnánk elmélyülni szakmai kérdésekben. Annyit megtudunk, hogy

Most tulajdonképpen egy, a restaurálási tervhez szükséges próbafelületen dolgoznak, amely alapján kirajzolódik, mennyire szép lenne, ha az összes freskót ily módon lehetne felújítani.

A ciklus első részein a jövő hét közepéig kell még dolgoznia, a folytatás aztán már támogatók, illetve pénz kérdése.

Végül Göthér Imrével is váltunk pár szót, akitől megtudjuk, a Covid-járvány óta a templomot felkeresők száma jelentősen megcsappant,

Ez utóbbiak zöme azzal a meggyőződéssel keresi fel a helyet, hogy egy régi ortodox templomba érkezik, hiszen azokra jellemzők a falfestmények, aztán a hallottak után egyesek csodálkozva, az igazságba nehezen beletörődők pedig csalódottan távoznak.

Az idegenvezetőt azonban ez nem zavarja, és előre örül annak, hogy Szent Katalin-ciklus részleges felújításával mostantól még több érdekes történettel tudja lenyűgözni vendégeit.