A történelem elemésztette, de az emlékezetnek őriznie kell a Zabolai fakitermelés fénylő lapjait

amelyre azóta európai szinten is felfigyeltek.

A kutatásról

Dr. Jánosi Csongor egy európai finanszírozású kutatási projekt keretében vizsgálta a Zabolai faipari részvénytársaság tevékenységét. Az INWOOD projekt az iparosodás fafelhasználásra gyakorolt hatását vizsgálja, és a következő kérdésekre próbált válaszokat adni:

• Hogyan alakította át az iparosodás a faanyag áramlását, összetételét és földrajzát?

• Milyen hatással volt az iparosodás a nagyobb erdőterületek közelében élő lakossága?

• Hogyan formálta át az iparosodás az erdei tájakat?

• Milyen társadalmi hatással volt az iparosodás a kitermeléssel foglalkozó közösségekre?

Az ez év júliusában terepen végzett kutatáshoz az egyetemi oktató jó helyismerettel rendelkező munkatársakat fogadott maga mellé: Csákány László közbirtokossági elnököt, Kerekes Áron erdészmérnököt, Papucs András geológust, Péter Levente vadőrt és természetfotóst, Beke András doktorandusz néprajzkutatót, Dóczé Lajos természetjárót, valamint Beke Tivadart, a helyi református lelkészt.

30-35 kilométer hosszan: a vasútállomás, a gyárak, a sodronypálya, a helyiek által ismert romok helyének meghatározására törekedett.

A számok jól tükrözik akkori jelentőségét: az imecsfalvi állomáson keresztül évi tízezer mázsa fűrészárut és épületfát, 35 mázsa deszkát juttatott el dél-magyarországi és erdélyi állomásokra, és további infrastrukturális beruházásokkal növelték a kapacitást. Itt működött egy gyufagyár is, ahol 1800 köbméter fából gyártottak 33-34 vasúti kocsira való gyufahuzalt.

Ez évi 33 242 fenyő fűrészárut és 33 150 köbméter bükköt szállíthatott, a saját alkalmazottakat és a társaság üzletfeleit a kereskedelmi miniszter engedélyével díjtalanul lehetett szállítani.

A kiteljesedés időszaka, aztán a nagy háború

A mikestelepi fűrészmalom mozgatását a Putna és a Nagy Asztag folyók vízével érték el. Ezen a részen egy 2200 méteres rönkúsztató csatorna is létezett, mely mintegy 230 méter hosszan román területen vezetett át, két kisebb vízmű és tavacska is szolgálta ezt a műveletet.

alaptőkéje 5 millió korona volt. Az egész beruházás kiépítéséhez gróf Mikes Ármin hatalmas, 3,75 millió korona hitelt vett fel.
1913-tól 3,2 km hosszú vasutat tervezett Zabolára, 60 cm-es nyomtávval. A teherszállítást a végponttól a rakott kocsik „szalasztásával”, gravitációval kívánták megoldani, az üres kocsikat lóval vontatták vissza.

1913-1916 között engedélyeztettek egy második, 3,58 km hosszú gőzüzemű iparvasutat is Mikes teleptől az ezeréves határig Gelence község határától, a dokumentumoktól azonban az már nem derül ki, hogy ez megépült vagy sem.

a hadüzenet utáni román betörés következtében megrongálódott a sodronypálya és az iparvasút, majd a német hadsereg használta az átépített létesítményeket élelem és muníció szállításra.

Nem volt felhőtlen a Mikesek és a falvak lakossága közötti kapcsolat

A közelben élő háromszéki lakosságnak sok panasza és ellenérzése volt a Mikesek építkezésével szemben. Mivel Boszniától a Román Királyságig a helyi lakosság alkalmatlannak bizonyult a professzionális fakitermelésre és feldolgozásra, a gróf olaszokat, osztrákokat és galíciaikat alkalmazott, leszármazottaikra vonatkozóan ma is sok adatot lehet találni a helyi anyakönyvekben. Egyévtizedes működés után a székelyek is „ellopták” a mesterséget és közülük több százat fel is vettek az idegenek helyére. 1910-ben Zernyefűrészen 539-en, Mikestelepen pedig 290-en éltek.

1925-ben csődön kívüli kényszeregyezségi eljárást indítottak a Zabolai ellen, Mikes Ármin édesanyjának svájci kapcsolatai segítségével viszont sikerült kifizetni a vállalat hitelezőit. Később a Zabolai a brassói székhelyű Oituz Faipar Rt. vezetése alá került. 1925-től 1934-ig svájci irányítású a két vállalat, ebben az évben már felszámolását kérték.

A következő években a berendezkedő magyar adminisztráció kéréseinek próbálnak megfelelni, Brassóból Sepsiszentgyörgyre helyezik át a székhelyet. A magyar idők végszavaként 1944 áprilisában újra megjelenik a Gróf Mikes Ármin Titkári hivatala pecsétlenyomat.
Mikes Ármin 1944 őszének háborús eseményeit Budapestről szemlélte, de még abban az évben meghalt. A vállalkozás Zabala S.A néven élt tovább, a svájciak addigra kivonultak a vállalat vezetésből. Az egykor több mint 1000 főt foglalkoztató fakitermelő és feldolgozó cég 1948-ban a brassói állami fakitermelési és iparosítási vállalat tulajdonába került.