Pappá szentelték a székelyszentkirályi Ilyés Lehel diakónust

Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén az érseki székhely katedrálisában a bevezető szertartások és az igeliturgia után a diakónusok a főpásztor kézfeltétele által az áldozópapság szentségében részesültek.

A jelöltek kiválasztását és bemutatását követően az érsek az Ó- és Újszövetségi papságról beszélt, felelősségteljes szolgálatra buzdítva a jelölteket. A választott néphez az Úr a papság, a próféták és a bölcsek útján szólt. Áron után születési jog volt a papság; a próféta Isten jelenhez szóló erkölcsi akaratát közölte, a bölcsek pedig iskolában sajátították el az igeszolgálatot. Istennek ezt az három csatornáját egyesíti a Jézus által alapított egyházi rend szentsége az Újszövetségben. Az apostolok utódai kézfeltétellel adják át a megbízást az igehirdetésre, a hitre való nevelésre, a szentségek kiszolgáltatására és az Istennek szentelt életre. Feltételei: a jelölt testi-lelki egészsége, szellemi képessége és elhivatottsága a szolgálatra.

A főegyházmegyei ministránstábor részvevőit – akik szintén jelen voltak a szentmisén – arra buzdította az érsek, hogy ha egy belső hang azt mondja, jöjj, kövess engem, fogadják meg a zsoltáros szavát, ne keményítsék meg a szívüket.

A homília után a jelöltek ünnepélyesen fogadalmat tettek: kinyilvánították szándékukat, hogy vállalják a papi életet. Egyenként az érsek elé térdelve tiszteletet és engedelmességet ígértek neki és utódainak. A mindenszentek litánia alatt arcra borultak, kifejezve, hogy teljesen átadják magukat Istennek, kérvén az erőt a papság méltó gyakorlásához – a hívek és a papság felállva imádkozott értük.

A kézrátétel és a felszentelő ima a szentségkiszolgáltatás leglényegesebb része: az érsek kezét egyenként fejükre téve csendben imádkozott értük. A jelen lévő áldozópapok szintén a jelöltek fejére tették kezüket, majd az útjukra indító lelkipásztorok beöltöztették társaikat a papi módra viselt stólába és miseruhába.

Még két szimbolikus gesztussal megerősítette az érsek, ami a szentelésben történt. Krizmával megkente az új papok mindkét tenyerét, és a kenyeret a paténán, valamint a kelyhet a felszenteltnek kezébe adta. A főpásztorok, valamint a koncelebrálók békecsókkal köszöntve fogadták be a felszentelteket papi közösségükbe. A liturgia végén az érsek megköszönte az újmisések családjainak, lelkipásztorainak, tanítóinak, tanárainak, hogy támogatták őket és eljuthattak a papszentelésre.