Ha ott volt, ha nem, úgyis ekkor vannak a legtöbben a Gyilkos-tónál

Az utazók és a gyilkostói kápolna védőszentjének ünnepére Maroshévíztől a csíki falvakig sok településről érkeztek autóbuszos zarándokok, de rengetegen jöttek személygépkocsikkal, motorkerékpárral is. A hazatérés ünnepe is ez – derült ki, hisz idén az ünnepi szónok a gyergyószentmiklósi születésű Lukács József kölni plébános volt. 

Utazásaink, útkereséseink közepette Szent Kristóf példájából sokat meríthetünk – hangzott el, megidézve a szent életét, aki őszintén kereső ember volt, értéket keresett életében. „Keressük azt, ami irányt mutat és megtart” – hangzott a javaslat.

Ez király – hangzik mai szóval, ha valami igencsak jónak minősül. A szónok erre alapozva jelentette ki: Szent Kristóf megtalálta a királyt. Az igazit kereste, mert tudta, minden földi királyság mulandó. „Isten vándorló népeként keressük a célt életünkben. Ne elégedjünk meg rövidtávú királysággal, kis ígérgetésekkel” – hangzott el a szabadtéri oltártól. Kristóf neve a görög nyelvben Krisztus-hordozót jelent, ebben is példa lehet a kápolna védőszentje, megtalálni, követni és megvallani őt. És ehhez mindenkinek adott a lehetőség – közölte Lukács József, történettel összegezve prédikációját. A nagyváros zajában egy fehér emberrel sétáló indián egyszer csak közölte: ő tücsökciripelést hall. A fehér ember kételkedett, majd azzal akarta lezárni, miután az indián a tücsök tanyáját is megmutatta, hogy az indiánoknak jobb a hallásuk. Társa cáfolt, egy pénzérmét ejtve a földre, melynek hangja cseppet sem volt erősebb a ciripelésnél, mégis több ember arra fordult. Az indián így összegzett: mindenki azt veszi észre, amihez szíve ragaszkodik.

Ezt vihették a búcsújárók haza, útravalóként, miután sor került az autók megáldására és a tó partján estig csodálhatták a szabadtéri előadásokat. Este táncházban örvendhettek, hogy van hallásuk tücsökciripelésre, a pénz pengésére és még sokféle muzsikára.