Búcsú Kovácspéterben

Évről évre összegyűlnek a gyergyószentmiklósiak, együtt ünnepelnek Kovácspéterben, a kápolnánál. Szűz Mária szeretetére, minta-életvitelére hívta fel a figyelmet  ifj. Kádár István alfalvi segédlelkész ünnepi szónokként, kiemelve: „Mindenkiben meg akar szólalni Isten. Nem kell félni attól, hogy megszólít minket; küldöttek vagyunk a világban”. A szerdai búcsúünnep különlegességét adta egy plusz ima, melyre Portik-Hegyi Kelemen főesperes kérte fel a híveket: kedvező időjárásért kérték Szűz Mária közbenjárását, hogy a szomszédos hegyoldalban, Sóvetőben lángra kapott erdő oltásában az eső is segíthessen.

Most is jelen volt a kápolnaépítés ötletgazdája, Páll Károly, s örömmel állapította meg, oktalan volt azok szava, akik a kezdeteken kijelentették: hiába épül kápolna a hegyen, nem lesz, aki a búcsús szentmisékre odáig kigyalogoljon. Ki mivel tudott, de érkezett, kisautók, terepjárók, teherautók szállították a népet, jöttek gyalogosok a keresztút stációit érintve, sőt kerékpárosok is szép számmal. Aki kíváncsi volt, annak Karcsi bácsi ki tudja, hányadszorra, de elmesélte, hogyan is született meg itt a szent hajlék: „1977. május előéjszakáján történt. Akkoriban itt, lejjebb építettünk egy kicsi házat, és attól messze volt a víz, le kellett menni az aljba. Töprengtem is, hogy lehetne kutat ásni, a vizet a házhoz közelebb hozni. Azon az éjszakán álmomban megjelent egy öreg ősz, s azt mondta, hogy építsetek templomot, s lesz vizetek! Ezt az üzenetet én szívemben hordoztam huszonöt évig, akkor valósulhatott meg, 2002-ben lett felszentelve. Lett víz is: visszakaptuk a birtokot, itt van az Olt forrása, a közelben amelyik helyet javasoltam kútfúrásra, ott leltek is... van víz! Ez a jelenet biztos, hogy nem volt ingyen.”

Páll Károly azt is elmondja, a kápolna fenntartása sem különösebb gond, ahány embert megszólít segítségért, annyi mond igent a felkérésre, és a búcsúra is rengetegen összegyűlnek, ilyenkor látszik: érdemes volt a fáradozás.