Amit érdemes külföld helyett itthon kipróbálni

Idénre fordult igazán termőre az a negyedik éves beruházás, amelyet három gyergyói fiatalember eszelt ki. Mindhárman megkóstolták már a nyugati munkát, hazakívánkoztak. „Az egyik haver volt az ötletadó, a másik a pénzes ember, én pedig a munkás” – ismerteti a tényeket Mezei Szabolcs, aki nyáron főállásnak megfelelő munkaidőben gondozza a kokojzaföldet.

Nemesített, Amerikából származó kokojzacserje-csemetéket hoztak, három rendben ültették be, immár háromezer tő van a szinte hektáros birtokon. Nem új e növény a vidéken, Nagybánya környékén nagy gazdaságot működtetnek, de a Ceaușescu-rendszerben Csíkszentdomokoson is ültetvényt gondoztak. Ma már múltidőben beszélhetünk erről.

A gyergyói birtokon a 2–3 éves korukban kiültetett csemetéket főként Szabolcs tartja szemmel, tudja már, hogy a jól előkészített savas, laza talajt kedvelik, a vékony hajszálgyökerek jól kell szellőzzenek. A negyven centis bakhátas sorokat lefóliázták, hogy a nagy esők ne mossák le a tőről a földet, ne tippadjon meg, és a gyomok se törjenek fel.

Tápanyag-utánpótlással igyekszik a cserjéket legjobb egészségben megtartani. Áztatja a tyúktrágyát, a kálium- és nitrogén-tartalmú növényeket, csalánt, fekete nadályt, s azok levét juttatja a növényekhez a locsolóberendezésen keresztül. Ha a kéreg gombásodik, bordói levet kever, s örvend annak, hogy a levéltetvek nem szeretik az ültetvényt. Ami viszont nagy ellenség, az a jégeső. Tavaly meg is mutatta, mire képes a jég. Leverte az összes virágot, levelet, csupasz kórók maradtak. Az őszi fagyok is veszélyesek, későn érő ez a kokojzafajta, ha korán jön a fagy, viszi a termést és az új hajtásokat.

Azt mondjuk, hogy az idei az első nagyobb termés. Pedig már az ültetést követő évben kivirágzott. Azokat viszont a gazda leszedte, hogy a bokor erősödjön, a tápanyag ne a gyümölcsérlelésre használódjon fel. A tavalyi virágokat meghagyta volna, de a jégeső intézkedett. Így most kerülhet sor szüretre. „Az írások szerint egy bokron öt kiló gyümölcs is teremhet. El tudom képzelni, hogy van olyan körülmény, de én az átlag két kilóval, de még a másféllel is elégedett lennék” – mondja Szabolcs.

A hasznosításával már tavaly kísérletezett, állítja, lekvárnak vált be a legjobban. Cukortartalma miatt kilónként mindössze 15 deka cukrot kellett hozzáadni, jól kocsonyásodik, így tizenöt perc főzést követően kerülhet is befőttesüvegbe a dzsem. Tartósítószert sem kell hozzáadni, azt a gyümölcs biztosítja. Azt mondja, frissen is nagyon jó csemege, és nagy előnye, hogy pincehőmérsékleten másfél hónapig is lehet tárolni a vastag, viaszos héjának köszönhetően. Hamarosan szüretre kerül sor, mely úgy két hétig tart. Ahogy érnek a bogyók, úgy kell szemelgetni a tövekről.

Az értékesítésre kell most figyelmet fordítania. Még nem alakult ki a vásárlói kör, csak tapogatóznak. Nem csoda, nem ismeretes errefelé ez a gyümölcs, még a feldolgozók körében sem. „Lehet, hogy valamennyit kidobozolunk, s kiállok vele a piacra, hogy az emberek megkóstolhassák. Az utószezonban lehet, szedd magad-akciót is szervezünk. De azt sem tartom kizártnak, hogy kitegyem egy asztalra a kapu elé, s mellé egy dobozt. Becsületkassza-szerűen. Ha tíz dobozból nyolcnak az árát beleteszik, már megéri bízni az emberekben.”

Az idei év tehát nem a nyereségé és osztaléké, hanem a döntésé lesz: kell-e fejleszteni tovább az állományt akkorára, hogy hasznot hozzon. „Én benne lennék a fejlesztésben, mert már tudom, milyen hibákat nem szabad elkövetni. Ha lenne pénz, a jéghálót is meg lehetne csinálni. Sima drótpályákra előkészíteni a hálót, és amikor jégesőveszély van, kihúzni a bokrok fölé. A nap átsüt rajtuk, de a jégszemeket ha nem is fogja meg, de legalább lelassítja. Visszahozná az árát” – tervezget Szabolcs, hozzátéve: „Úgy látom, az az idő lejárt, hogy külföldön olyan sokat keressen az ember, hogy megérje kint lenni, inkább ami nem túl abszurd ötlet, azt itthon érdemes kipróbálni.”