A székelyudvarhelyi Orbán Alapítvány által működtetett otthonban jelenleg tíz súlyosan sérült fiatal él, de ezenkívül több, a Tompa László Általános Iskola által üzemeltetett speciális osztályba járó gyerek képességeinek fejlesztéséhez is hozzájárulnak. A bentlakók mindegyikéről lemondtak a szüleik, gyámságukat Orbán Ágnes édesanyja vállalta fel, miután betöltötték a tizennyolcadik életévüket. Utóbbira már csak azért is szükség volt, hogy a magukat ellátni képtelen fiatalok az alapítványnál maradhassanak, ne kerüljenek máshová, esetleg egy kevésbé jónak számító állami intézményhez.

Egy brassói kirándulásra kísértük el a bentlakó fiatalokat, ahol egyebek mellett az állatkertet látogatták meg. Azt a jó tanácsot kaptuk, hogy nem kell bámulni őket, sem pedig sajnálkozni, hiszen mi legalább annyira különlegesek vagyunk számukra, mint fordítva. 

Minden kirándulót egy nevelő kísért, aki vigyázott rájuk: segítettek közlekedni, odafigyeltek az egészségi állapotukra, illetve a verbális és a nonverbális kommunikációra.

A „gyerekek” engedelmesek voltak a séta során; érződött az is, hogy erős kapcsolat van köztük és a gondozójuk között. Orbán Ágnes rámutatott, a fiatalok nagyon gyorsan kiismerik az embereket, és a számukra nem tetsző személyeket eltaszítják maguktól. Éppen ezért fontos megfelelő gondozókat találni. 

A fiatalok ellátása mellett az alapítvány feladata leginkább az, hogy megtartsák a jelenlegi szinten az egészségi állapotukat. Felgyógyulásukra ugyanis gyakorlatilag nincs esély, ellenkezőjére viszont annál több. Persze mindemellett érzékeiket igyekeznek fejleszteni, és a hangulatjavítás is cél. 

Munkát ugyan valószínűleg soha nem tudnak vállalni a fiatalok, de így is hasznos részei a társadalomnak – jelentette ki Orbán Ágnes. Úgy véli, hogyha valaki eltölt némi időt a társaságukban, annak nem csak az életszemlélete, illetve az értékrendje változik meg, de figyelmességet, türelmet is tanulhat.

Rengeteg nehézséggel jár a szülők számára, hogy felvállalják sérült gyerekük gondozását, ami az anyagi kiadások mellett napestig tartó munkát és a házasságokat, rokoni kapcsolatokat próbára tévő veszekedéseket is jelent – mutatott rá Orbán Ágnes. Szerint többnyire a férfiak azok, akik ilyen esetekben lemondanának a kicsiről. Egy nevelővel közösen leszögezték, a sok áldozat és erőfeszítés ellenére mindenképp fel kell vállalni az ilyen helyzetben lévő gyerekeket, hiszen nem csak a keresztény felelősségtudat diktálja ezt, de hosszú távon hihetetlen mértékű szeretetet kapunk tőlük.