Ünnep, amit „talán még a hitetlenek is próbálnak megtartani”

Hamvazószerda a húsvét előtti bűnbánati időszak, a negyvennapos böjt kezdete, amely egészen nagycsütörtök estig tart – a negyven napba nem számolják bele a vasárnapokat. A negyedik században vált általánossá a keresztény világban a negyven napos bűnbánati időszak, amikor a nyilvános gyónást követően a bűnösöket mintegy másfél hónapra kizárták a templomból, és csak nagycsütörtökön engedték vissza, közben pedig különböző bűnbánati cselekedeteket kellett elvégezniük – számolt be az ünnep kapcsán id. Czikó László. A csíktaplocai plébános azt is megjegyezte, hogy II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el a hamvazást, ez a szokás a katolikusoknál máig fennmaradt.

Hamvazószerda ünnepe az eredetét tekintve visszavezethető egészen az ószövetségre, sőt a pogány világra is, ugyanis már akkor fontosnak tartották a belső megtisztulást. Amikor még nem volt ez a mély istenhit, az emberek már akkor is tettek a bűnöktől való megszabadulásért: vettek egy kecskebakot, bárányt vagy kost, és kivitték a település szélére, körbeállták az állatot, és mindenki rámondta a bűnét. Azt a rosszat az ördögnek tekintették, és elűzték, hogy a vadak széttépjék bűneikkel együtt – mutatott rá a plébános. Hozzátette, az ószövetségben is átérezték a bűnök súlyát, hiszen már akkor sem akarták azokat beismerni: a teremtés kezdetén, amikor Isten számon kéri az embert, akkor másra hárítják a bűnösséget (Ádám Évára, Éva a kígyóra). Ez a mai világban is így van, s habár senki nem akarja beismerni bűnösségét, de szükséges azt megtenni – erre biztosít lehetőséget ez az ünnep is.

Az ünnep nevét a hamu megáldásából, illetve annak a hívek homlokára való szórásából kapta. Az előző év virágvasárnapján megáldott barka elégetéséből visszamaradt hamuval hamvazószerdán a szertartást végző pap a bűnbánat jeleként kereszt alakban meghinti a hívek fejét, és közben az „Emlékezzél meg, ember, hogy porból lettél és porrá leszel!” vagy „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” felszólítást mondja – ismertette Czikó. Kiemelte, mivel ez nem állami ünnep, így vasárnap is hamvaznak azoknak a híveknek, akik nem tudnak rész venni a szerdai szentmisén.

Nagyböjtben az oltárok virág nélküliek, nincsen dicsőség a szentmisében, és elmarad az alleluja az evangélium előtt. A böjti időszak liturgikus színe a lila, ez is a bűnbánatot jelképezi. Az orgona is csak a szöveget szabad kísérje, ahogyan a közéletben a zenés mulatságok is megszűnnek. Nagyböjt péntekjein kötelező a húsfogyasztástól való tartózkodás, a szigorú böjti napokból kettő van: hamvazószerda és nagypéntek, ekkor háromszor szabad enni és egyszer jóllakni – vázolta a farsangi időszaktól való eltéréseket a lelkipásztor.

Mint elmondta, jelképesen a böjti időszak a befelé fordulás időszaka, a hamvazás pedig bármilyen büszke emberről is legyen szó, emlékeztet arra, hogy porból lettünk és porrá leszünk. A legfontosabb ez idő alatt a belső tisztaság. Az, hogy ez ember saját magába tekintsen, ne másba keresse a hibát. A böjtölés arra figyelmezteti a híveket, hogy belső önvizsgálatot tartsanak – részletezte. A lelkipásztor tapasztalata szerint a taplocaiak megélik ezt az ünnepet, tudják jelentőségét. „Hamvazószerdát és nagypénteket talán még a hitetlenek is próbálják megtartani” – vallotta be őszintén.