Kutatás az erdélyi nyelvhasználatról

Az egyetemi docens érdeklődésünkre elmondta, a nyelvi tájkép, azaz a vizuális nyelvhasználat vizsgálata az alkalmazott nyelvészet fiatal tudományága, amely egy adott település, helység, régió nyelvi sajátosságaival és azok mögöttes tartalmával foglalkozik. A nyelvi tájképet a hivatalos útjelző táblák, a reklámtáblák, az utcanevek alkotják, de idetartoznak a kereskedelmi egységek feliratai vagy az intézménytáblák is.

Nyelvi tájkép, az új tudományterület

A nyelvi tájképnek információközlő szerepe van, hiszen egy adott településen a feliratokat olvasva sok mindent megtudhatunk az ott lakók nyelvi sajátosságairól. A nyelvi tájképek tanulmányozásában különös figyelmet kap a kisebbségi nyelvhasználat, mert a használati módjuk pozitívan vagy negatívan befolyásolhatja a nyelvek presztízsét – fejtette ki Tódor.

Nyelvi tájképről beszélhetünk az oktatási intézmények esetében is, emelte ki a docens. Ez esetben mindazokra a vizuális nyelvi megnyilvánulásokra kell gondolnunk, amelyek egy adott intézmény külső és belső környezetében megfigyelhetők, tehát a hirdetőtáblák, az érettségi tablók, a szemléltető eszközök, a dicsőségsarok, röviden minden, ami a diákok, szülők, iskola és környezet kommunikációját támogatja.

Cédulák, kiakasztott feliratok

„Látszólag ezek a cédulák banális elemei a mindennapjainknak, gyakran előfordulhat, hogy nem is vesszük észre a környezetünkben már évek óta kiakasztott feliratot. Ha összességében szemléljük a jelenséget, látható, hogy az iskolai nyelvi tájkép lényegében az adott intézmény rejtett tantervére utal” – magyarázta.

A szakember továbbá hangsúlyozta: az iskolai nyelvi tájkép kutatása, de általában egy régió nyelvi tájképének a leírása fontos visszajelzés az ott élők számára is, hiszen hozzájárulhat a tudatos nyelvhasználat és a hatékony nyelvi viselkedés eléréséhez.