Kötelező lakásbiztosítás: fölösleges teher?

Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy be lesz vezetve – fogalmazott Bíró Albin. A Biztosítás Felügyelet Tanácsának tagja szerint annyira rosszul van megalkotva az ezzel kapcsolatos törvény, hogy egyszerűen lehetetlen alkalmazni.

„Rengeteg az ellentmondás benne, ezzel együtt a gyakorlatba ültetéséhez szükséges lépések sem történtek meg” – részletezte a szakember. Mint mondta, a Központi Biztosítási Társaság (PAID) – amelynek hatáskörébe tartozik a teljes lebonyolítás – ugyan létrejött, ebben viszont a négy legnagyobb társaság nem vesz részt. Ugyanakkor a szükséges adatbázisok sem készültek el, emellett az alkalmazási normák körül sem a legtisztább a helyzet.

A szolidaritás elvére hivatkoznak

„A lakosság érdekeit nem nagyon látom a történetben” – magyarázza Bíró Albin. Hiszen a legnagyobb kártérítési összeg 20 ezer euró, ezzel manapság már nem sokra megy a károsult. Emellett olyan természeti katasztrófákra vonatkozik – földcsuszamlás, árvíz, földrengés – amelyek például vidékünkön nagyon ritkán fordulnak elő. És itt most jól következtet az olvasó: tűz, villám vagy szélvihar okozta károkra egyáltalán nem érvényesíthető ez a típusú biztosítás. „Nem hiszem, hogy itt minket ez különösképpen érintene. A szolidaritás elvére hivatkoznak, amikor azt mondják, mindenkinek fizetni kell” – állapította meg Bíró.

Mennyi az annyi?

A törvény betűje szerint a biztosítási összeg évi tíz vagy húsz euró. Utóbbi az „A” típusú épületekre alkalmazandó (például betonból vagy téglából készült), előbbi pedig a „B” típusú ingatlanokra (deszkából vagy éppen agyagból épített lakóházak). Az előírások szerint a rendszer beindulását követő három hónapon belül mindenkinek meg kell kötnie a biztosítást, ellenkező esetben 100–500 lej közötti büntetésben részesül. A bírságokat a polgármesteri hivataloknak kell kiszabniuk, noha az ebből befolyó pénz nem az ő zsebükbe landol.

Újabb teher az önkormányzatoknak?

A törvény egy igen kellemetlen meglepetéssel is szolgál az önkormányzatoknak. Ugyanis az előírások szerint ezeknek kellene fizetniük a szociális segélyben részesülők biztosításait. A szabályozásnak természetesen senki nem örül. „Ha új jövedelmi forrást nem adnak, akkor miből fizetjük ki ezeket az összegeket?” – méltatlankodott Ferencz Alajos. A csíkszentdomokosi polgármester felháborítónak tartja, hogy ezt a költséget is az önkormányzatok nyakába akarják varrni, olyan körülmények mellett, hogy így is már a tűrőképesség határán vannak. Gergely András csíkszentmártoni polgármester szerint a jogalkotónak arra is kéne gondolni, hogy legalább részben finanszírozza ezt. „Semmi értelme még ennél is jobban megterhelni a költségvetéseket” – mondta határozottan a községvezető. „Én csupán annyit tudok, a költségvetésben erre nincs és nem is lesz egy lejünk sem” – ezt már Rafain Endre, Tusnád község polgármestere nyilatkozta. Az elöljáró kifejtette, lassan kilátástalan helyzetbe kerülnek, rengeteg az adóságuk, a hivatal alkalmazottait érintő harmincöt százalékos fizetésmegvonás sem segíti a helyzetet. Hozzátette, hozzávetőlegesen 300 család részesül szociális segélyben a településen, utánuk legkevesebb 12 ezer lejt kellene fizetni a lakásbiztosításra. András Zoltán kászoni polgármester szerint sincs abban a helyzetben a község, hogy ezt a költséget finanszírozni tudná. „Egyelőre nem látok erre lehetőséget. Nagyon sok a mi esetünkben is a szociális segélyben részesülő, nem tudjuk helyettük vállalni ezt” – említette az elöljáró.

A takaró igen rövid

Ez egy nagyon rosszul kitalált törvény, sehol a világon ilyen nem működik – jelentette ki Bíró Albin, a Biztosítás Felügyelet Tanácsának tagja. Állítása szerint ott ahol nem tették kötelezővé, 90 százalék fölött van a lakásra megkötött biztosítások aránya. Az illetékes úgy véli, kilenc évvel ezelőtt, amikor elkezdődött ennek az elképzelésnek a kidolgozása, még volt értelme. „Mára viszont nem oldd meg semmit, mert a biztosítási kártérítésből még telket sem lehet venni. Sajátos kitalálmány ez, amely ha be is indul, nem fog működni ” – fogalmazott Bíró.