Szombaton és vasárnap is benépesült a Falu, a két nap alatt több mint nyolcezren voltak kíváncsiak arra, hogyan készítik a sajtot, kóstoltak házi kenyeret, ettek főtt krumplit, túrós puliszkát, almát, és ittak almalevet, friss tejet. „Még a fülemben is búza van!” − kiabálta egy kisfiú a szüleinek, amint a csúszdáktól a kézműves foglalkozások helyszínére szaladt. Volt gyerek, akinek a fekete kismalacok voltak a kedvencei, amelyek egy karámban voltak egy kecskével és egy lúddal, úgy, ahogy élnek otthon a gazdaságban.

Egy kislány egy szénabálán ülve ette épp a túrós puliszkát, odébb egy másik pohárból szerette volna megitatni a tehenet. Ha eleredt az eső, gyorsan a sátrak alá húzódott mindenki, amint elállt, előkerültek a gumicsizmák, és zajlott tovább a móka, az állatsimogatás. 

A vacsárcsi asszonyok – ha esett az eső, ha nem – rendületlenül főzték a pityókát egy nagy üstben, a kászoniak a puliszkát, friss házi kenyér illata terjengett a levegőben. A bátrabbak kipróbálhatták a nagy traktorokat is, de sokan lovagoltak, és a kis pónifogat is népszerű volt.

„Nehéz itt újítani, a szereplőket próbáljuk cserélni évről évre. Igyekszünk, hogy bemutassuk a háziállatok egész skáláját. Idén nincsenek régi traktorok, a legtöbb új. Ezért a gyermekeknek nem adatott meg a lehetőség, hogy a vezetőfülkébe is bemásszanak, mert óriási károkat szenvednek ilyenkor ezek a gépek, a gombok fele le van törve stb. Lehetett viszont felügyelet mellett traktort vezetni. Igazából nincs egy konkrét program, hogy ebben vagy abban az órában mi történik, folyamatosan zajlanak a dolgok. Az a tapasztalat, hogy mindenki megkapja azt a kicsi helyet, részt, ahol jól érzi magát és jól el tudja tölteni az időt” − mutatott rá Haschi András, a Hargita Megyei Fiatal Gazdák Egyesületének elnöke.

Amíg tehát a gyerekek a falusi élet kalandjait élték, a szülők a gazdákkal beszélgethettek, nézelődhettek a házi termékek vásárán. A szervező elmondta, a rendezvény egyik célja, hogy összeismertesse a városi embert a falusi gazdákkal. Úgy véli, hogy ha minden városi ember a falun élő rokonaitól vásárolna kenyeret, tojást, tejet, sajtot, csirke- vagy disznóhúst, akkor mindkét félnek jobb volna. „Egyiknek azért, mert tudná, honnan vásárolja a terméket, ismeri a pontos eredetét, hogy miként készült, a másiknak azért, mert meg tudna élni belőle. Egy ekkora város, mint Csíkszereda legalább tíz környékbeli falut el tudna tartani ily módon. Itt megvan a lehetőség arra, hogy barátkozzanak a gazdával, hogy lássák, milyen tehenei, gépei vannak és hogy milyen nehézségekkel küzd.”

Díjazták a legszebb kaszálókat
A Falu a városban rendezvényen díjazták szombaton a Pogány-havas Kistérségi Társulás által meghirdetett Kaszálók szépségversenye elnevezésű projekt nyerteseit. A MOL Románia és a Polgár-Társ Alapítvány Zöldövezet programjának keretében támogatott vetélkedőről Demeter László biológus, a szakmai zsűri egyik tagja elmondta, a projekttel a természeti értékekre szeretnék irányítani a figyelmet, hisz nemzetközi szinten kiemelkedő állat- és növényfajok élnek a székelyföldi kaszálókon. A zsűrizés során három szempontot vettek figyelembe: a táj szépségét, a mezőgazdasági értékét és a kaszáló biodiverzitását. A zsűri tagjai a benevezett 22 gyerekkel közösen fedezték fel ezeket a területeket. A gyerekek rajzokat, fényképeket, leírásokat készítettek, ezeket összegyűjtve egy kiadványban jelentették meg. Különdíjban részesült Miklós-Sántus Andrea Szépvízről és Bodori Henrietta Csíkborzsovából. A zsűri külön díjazta a csíki és a gyimesi kaszálókat, így harmadik díjban részesült a felsőloki Ambrus Eszterék, Csíkból pedig Mihály Ritáék Lucsos kaszálója. Második helyezett Tankó Norberték Járvárdipatakán levő kaszálója, valamint Balla Réka csíkdelnei kaszálója lett. Az első díjat Erős Izabelláék pálosi kaszálója és Tankó Anett Márta kerekkerti kaszálója kapta. „Mindenki a saját területeit fedezze fel, ismerje meg minél jobban, ezeknek örüljünk, másoknak is mondjuk el élményeinket, és ha netán vendégeink jönnek máshonnan, mutassuk meg nekik” – biztatott Demeter László a díjkiosztó végén.