Életét mentve menekült Magyarországról

A román nagykövetségen kiállított ideiglenes személyivel tudott hazajönni az újtusnádi gazda

„Egy ismerős segítségével kerültem kapcsolatba ezekkel az emberekkel” – kezdte mesélni történetét a gazda. Az illetők dohánykapálásra és eperszedésre hívták, kiváló munkakörülményeket és jó fizetést ígérve. Egy fiatal férfi jött autóval utánuk, ugyanis az említett ismerőssel ketten vállalták, hogy kiutaznak. Egy Szeged melletti tanyára vitték, kis pihenő után egy Nyíregyháza közeli faluba folytatták útjukat. „Csíkszereda környékéről mentek ki évekkel ezelőtt ezek az emberek, akik a munkásokat gyűjtötték” – mesélte N. A., hangsúlyozva, szándékosan nem említ neveket.

„Gazember banda volt ott”

Mint mondta, végül a helyszínen derült ki, a nagy fizetés napi ezer forintot jelentett (ez 15–16 lej körüli összeg), az étkezés pedig egy kurta ebédfélét, már ha azt is adták. Emellett az első napokban pénzt sem láttak, sőt, tőlük követeltek 15 ezer forint útiköltséget. Telefonjaikat és irataikat még első nap elvették, utóbbiakat azzal az ürüggyel, hogy be kell jelentsék őket a rendőrségen. „Észrevettem, hogy gazember banda van ott. Éjszaka az ottaniak furcsa dolgokról beszéltek, emberölésről, szervkereskedelemről és egyebekről. El kellett szökjek onnan, negyedik nap hajnalán el is jöttem” – folytatta az újtusnádi gazda. Bevallása szerint a „maffiások” egészen Budapestig üldözték őt, ahová többszöri vonatozással, a jegykezelők jóindulata révén jutott el.

A kaland Budapesten folytatódott

A magyar fővárosban végül sikerült megszabadulnia követőitől. Ott viszont a rendőrséggel gyűlt meg a baja, mert igazoltatáskor nem tudott személyi iratokat felmutatni. A járőrök először kórházba vitték kivizsgálásra, majd a III. kerületi kapitányságra. „Ott tartózkodásom alatt bántalmaztak, majd arra kényszerítettek, írjam alá, hogy semmilyen bántódásom nem esett” – magyarázta, miközben a rendőrségi jegyzőkönyvet és az említett orvosi leletet mutatta. Hozzátette, Magyarországon többször járt már, de soha nem volt problémája a hatóságokkal. Most is próbálta elmagyarázni a rendőröknek, mi történt vele, de egy szavát sem hitték. Végül szabadlábra helyezték, minek utána útja a budapesti román nagykövetségre vezetett. „Itt nagyon kedvesek voltak. Úgy állították ki az ideiglenes személyazonossági igazolványt, hogy csak itthonról kellett kifizessem.” Pénze nem lévén, ám a személyi birtokában, végül egy rákospalotai kertészetben kapott munkát, a tulajdonos szállást és kaját is biztosított neki. Egy hét után kapott annyi fizetést, hogy azzal haza tudott utazni, pár nappal ezelőtt érkezett vissza Újtusnádra.

Nem kell hinni a kétes ajánlatoknak

„Igazat mondok, tessék, a papírok is ezt bizonyítják. Kilencven kilósan mentem el, hazaérkezéskor alig voltam hatvan kilós. Ilyen kálváriában életemben nem volt részem” – mondta N. A., kijelentve: „Soha többet nem vállalok munkát külföldön. Itthon jobban járok, napszámosként többet keresek, és ennem is adnak.” A pórul járt gazda beszélgetésünk végén felhívta a figyelmet, hogy ezek az alakok rendszeresen járják a környéket, dohánykapálás és eperszedési munkát ajánlva. „Figyelmeztetni kell az embereket, hogy ne menjenek ilyen helyre” – zárta mondandóját a károsult.