Budapest magyarságpolitikájától a székely autonómiáig

Vincze Gábor előadásának első felében a megcsonkított Magyarország határain kívülre került nemzetrészeinek támogatáspolitikájáról beszélt. A történész kifejtette, 1920-ban felállítják az Erdélyi Alapot, és a különböző forrásból, a több tízmillió koronát főleg az erdélyi egyházak kapják iskolák létesítésére. A pénzt az 1910-es felekezeti arányok szerint osztják el. 1921 nyarán létrehozzák a Társadalmi Egyesületek Szövetsége Központját (TESZK), amely több szervezeten keresztül a határon túli magyar intézmények támogatását irányítja. A Bocskai Szövetségből megalakul a Népies Irodalmi Társaság (NIT). Feladata a romániai kisebbségek gazdasági, társadalmi stb. helyzetének tanulmányozása, adatok szolgáltatása a külföldi propagandához: sajtó kivágatok készülnek, a Monitorul Oficialt, a parlament két házának naplóit gyűjtik, a sérelmes törvényeket, a parlamenti napló magyar vonatkozásait lefordítják, másfél évtized alatt a témában mintegy nyolcvan kötetet adnak ki, felét nyugati nyelveken.

Az oktatásügyi támogatás eleinte abban nyilvánult meg, hogy a Magyarországra menekült diákok számára internátusokat hoznak létre Budapesten, Debrecenben és Szegeden, viszont 1925 után a Magyarországi diplomát Romániában nem lehet honosítani, így nagyon kevesen térnek haza, pedig az eredeti cél az volt, hogy a diákokat nemzeti szellemben kinevelni, majd hazaküldeni. Ez a rendszer a 30-as évektől megszűnik. Ezután már csak posztgraduális képzés folyik Budapesten a külföldiek kollégiumában. A NIT az alapfokú oktatás támogatását tartja fontosnak. Munkatársainak kiemelkedően magas fizetésük van, ami fontos a magyar állami iránti lojalitás és a korrupció megelőzése végett. Támogatják a magyar lapokat, a magyar szövetkezeti központokat. A huszas években kísérletet tesznek egy erdélyi bankszindikátus létrehozására Bukarest ellenében, de ez a kísérlet megbukik. A támogatásoknak köszönhetően a kezdetben megfogalmazott cél, az erőviszonyok konzerválása, az intézmények „átmentése” alapvetően tejesül.

A székely autonómiatervekről Vincze Gábor elmondta, a gyulafehérvári határozatok egyes pontjai politikai blöffnek tekinthetők, ezért fölösleges rájuk hivatkozni, a párizsi kisebbségi szerződésbe foglaltak már sokkal komolyabbak. A két világháború között intenzíven folyik a székely tömb fellazítása. A (román) kormányzat tudta, hogy az erdélyi magyar kérdés csak addig veszélyes, amíg az egyetlen kompakt tömb, a székelység érintetlen, s csak a Székelyföld hozhatja vissza Magyarországhoz ismét Erdélyt – idézte az előadó Mikót. Paál Árpád a független Székely Köztársaság lehetőségét is felvetette, amely a wilsoni elvek illúziójában született.

Az előadó több elképzelést is megosztott a szép számú hallgatóközönséggel, végezetül pedig leszögezte, hogy masszív nagyhatalmi támogatás nélkül vajmi kevés esély van az önrendelkezés kivívására.