Csapdahelyzet: hiába van utas, egyre kevesebb a vagon

A Román Vasúttársaság (CFR) által jelenleg közlekedtetett vasúti személykocsikban átlagban 80 ülőhely van, és a Regio besorolású személyvonatokon sokszor előfordul, hogy ennek kétszerese, vagy még több az utasok száma egy vagonban. Főként akkor, ha az átlagos kocsiszám helyett ennek fele közlekedik – azaz kettő helyett egy.

A pontatlanságon, a közlekedés lassúságán, az undorkeltő, bűzlő illemhelyeken és a silány körülményeken túl a helyhiány a legzavaróbb

azok számára, akik a napi vonatozáson kívül más módon nehezen jutnának el városi munkahelyükre, vagy az iskolába. Az utasok – főként a bérletesek – kénytelenek jól meg is fizetni, és naponta kibírni a zsúfoltságot.

Évek óta vasúti kocsik hiányával küzd a jelentős veszteséggel működő Román Vasúttársaság, amely hosszú ideje nem vásárolt újakat.

Idén júliusban például a CFR teljes állománya, 1200 személyvagon közül 400 műszaki okokból nem volt forgalomban.

A személykocsik egyre jobban elhasználódnak, rozsdásodnak, berendezésük, körülményeik visszatetszőek. Négy-ötről háromra, majd a legtöbb esetben kettőre csökkent az utóbbi néhány évben az utasszállító vagonok száma egy-egy Regio besorolású szerelvényen. Ezt egy bizonyos pontig lehet magyarázni a kisebb utasszámmal, viszont

a naponta munkahelyükre, vagy iskolába ingázók száma jóval meghaladja a helyekét,

akiknek ezért aztán zsúfolt, emberhez nem méltó körülmények között kell utazniuk.

A 400-as fővonalon például, amely Brassótól egészen Szatmárnémetiig tart több leágazással, és áthalad Székelyföld jelentős részén, az elmúlt negyedszázadban szinte kizárólag más vonalakról leselejtezett, felújított, esetenként korábban első osztályú kocsikként is szolgáló személyvagonok közlekedtek a Regio besorolású szerelvényeken. A Kék Nyílként is megnevezett korszerű motorvonatok itt teljesen ismeretlenek, helyettük a külföldről használtan beszerzett, helyi érdekű közlekedésre készült motorvonatok járnak néha, amelyeket a népnyelv konzerv-vonatnak hív, és amelyek több esetben ki is siklottak.

Egy havi bérlet 21–40 kilométeres távon 92–112 lej közötti összegbe kerül egy alkalmazottnak, ezért pedig sokszor a szerelvény folyosóján, vagy az előtérben kell összepréselődni. Nemcsak a nyári időszakban történik meg ez, amikor a vasúti személykocsik javát a tengerpartra tartó vonatok számára csoportosítják át, hanem szinte bármikor, mert

elég egy meghibásodás, hogy a két személyvagonból csak egy maradjon a mozdony mögött.

Ingázóktól tudjuk, hogy a 400-as fővonalon ez nem olyan ritka, az utasszám viszont többnyire mindig ugyanakkora. Egy rendszeresen alkalmazott megoldás az emeletes személykocsi, amelyet rendszeresen egyedül kapcsolnak a mozdonyhoz, mert több férőhellyel – 132 – rendelkezik, de ez nyilván nem egy átlagos utasszállító vagon kapacitásának kétszerese, hanem ennél kevesebb.

A CFR utasszállító ágazata, a CFR Călători sajtóosztálya arra a kérdésünkre, elfogadhatónak tartják-e, hogy egy szerelvény mindössze egy személykocsival közlekedjen, úgy válaszolt, hogy jelenleg a Brassó–Maroshévíz vonalon legalább két vagonnal közlekednek a Regio besorolású vonatok. Még egy sokat sejtető magyarázatot is kaptunk, miszerint ezt a vagonszámot csúcsforgalom idején a jelenlegi szerelvénypark műszaki lehetőségeinek végső határához igazítják. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy új személykocsik, vagy szerelvények beszerzésére van-e lehetősége a vasúttársaságnak. ,

– írják a válaszban. A szépen megfogalmazott mondatok mögötti valóság egyértelmű: nincs tartalék, és egy műszaki hiba már olyan hiányt jelent, amit nem lehet pótolni.

A vasúttársaság ígérete szerint a személykocsi-állomány bővülni fog, mivel 570 vagon megjavítására kötöttek szerződést, ez a többi vagon felújítását is lehetővé teszi a következő két évben. ,,Ahogy a felújított vagonok ismét forgalomba állnak, folyatni tudjuk a szerelvények kiegészítését az utasok elvárásainak megfelelően” – zárul a vasúttársaságtól kapott közlemény.