
Fotó: Beliczay László
Velünk az Isten ebben az évről évre megismétlődő karácsonyi csodában, amely olyan tisztán tanítja minduntalan: csak az a miénk, amit a szeretet által elajándékozunk! A kincseink is, az életünk is! – fogalmaz Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház Püspöke karácsonyi pásztorlevelében, amelyet alább közlünk.
2023. december 24., 15:302023. december 24., 15:30
Évről évre figyelem, ahogyan karácsony története életünkben valósággá válik. Persze nem úgy, mint az első karácsony alkalmával, de látom magam előtt a Máriákat és Józsefeket, akik elfáradtak az elmúlt napok hosszú utazásában, és kimerülten andalognak Betlehem felé. Talán nem is beszélgetnek. Haladnak csendben, csak bennük zakatolnak a kérdések, kételyek, félelemmel keveredett vágyakozások… És aztán megérkeznek oda, ahol tele a város, tömeg és zaj van, oda, ahol nincsen már számukra hely…
Hát nem így megyünk mi is karácsony felé? Visszük egy egész esztendő terheit és az alattuk roskadozó lelkünket, tele vagyunk kételyekkel, talán félelemmel is, és miközben ránk zúdul a karácsony, mint Betlehem zsivaja, talán mi sem találjuk helyünket ebben a valóságban, amelyből oly gyakran hiányzik a befogadó szeretet és az együttérzés.
Ahhoz, hogy ténylegesen megtörténjen velünk a csoda, miként Mária és József, át kell vergődnünk megannyi köztes állomáson, megannyi külsőségen, amíg megérkezünk oda, ahol van számunkra hely.
Valójában nem is csak köztes állomásokról van szó, hanem különböző látszatutakról, amelyek csak a látszatünnepbe vezetnek az adventi út helyett, amely elvezet az igazi lelki felkészülés állomásain át a tényleges, belső békét teremtő, meghitt karácsonyi ünnepbe.
Mennyire csak látszatút az, amelyre a „kereskedelmi karácsony” csalogat a bevásárló csarnokok fényeivel, fülsiketítő, elcsépelt karácsonyi slágereivel! Aki elhiszi, hogy ezen az úton kell eljutni karácsonyhoz, az valójában csak Betlehem zsivajáig juthat el, a jeruzsálemi templom áhítata helyett csak a galambárusok nyugtalanító lármájáig.
Ha ez megvan, akkor egy dió vagy egy alma is a legszebb ajándék, és drágább minden kincsnél.
Mint a mesebeli szegény legénynek, át kell vergődnünk minden akadályon, a látszatutakról vissza kell kanyarodni az adventi útra, mindaddig haladni rajta, amíg a jászolhoz érünk… és ott megtörténik a csoda! Mintha egy sötét szobára ablakot nyitnának, és hirtelen megtelne fénnyel és frissességgel. Elmúlik erőtlenségünk, megszűnik a félelem, és könnyebb lesz a lelkünk. Évről évre ez a mi megváltó találkozásunk mindazzal, amire lelkünk mélyén vágyunk, ami egy pillanatra felvillantja emberi létezésünk teljességének lehetőségét. A jászolban szendergő törékeny élet pedig újra meg újra annak a bizonysága, hogy velünk az Isten!
Velünk az Isten, valahányszor felrepeszti nehézségeink kemény burkát, hogy a repedésen átragyogjon egy kis fény! Velünk van Isten, ha túlcsordul bennünk az öröm! Velünk az Isten a megpróbáltatásokban és veszteségekben is, ha egymás kezét fogjuk! Velünk van Isten, tenyerünk vonalában és szemünk sugarában, valahányszor azok felé fordulunk, akiket szeretünk, hiszen valójában általuk fordulunk Isten felé is. Karácsonyi örömmel hirdetem: Velünk az Isten ebben az évről évre megismétlődő karácsonyi csodában, amely olyan tisztán tanítja minduntalan:
Ezzel a hittel kívánok áldott, szeretetteljes karácsonyt!
Huszárokkal, zászlókkal és kokárdákkal, tánccal és énekkel, időnként pedig elcsendesedve ünnepelték március 15-ét Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Marosvásárhelyen, a Nyergestetőn, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen.
Felemelő volt, amikor 120 gyermek és fiatal egy hangon énekelte az „Egy szabad országért” című dalt. Ez volt a március 15-i gyergyószentmiklósi ünnepség legmeghatóbb pillanata. Az eseménynek két ország miniszterelnök-helyettesei is részesei voltak.
Székelyföld-szerte jelen voltunk a március 15-i ünnepségeken, képes anyagunkban abból adunk ízelítőt, hogy Marosvásárhelytől Csíkszeredáig, Székelyudvarhelytől Sepsiszentgyörgyig hogyan ünnepeltek a székelyek.
A kis közösségükben elismert, a magyarságért sokat tevékenykedő hétköznapi hősöket tüntettek ki vasárnap délután Könyv és Gyertya díjjal Marosvásárhelyen. Az alkalmat a legendás Szentegyházi Gyermekfilharmónia koncertje tette emlékezetessé.
Koszorúzással, beszédekkel, néptánccal és imával emlékeztek meg vasárnap késő délután Nyergestetőn az 1848–1849-es szabadságharc hőseiről. A történelmi helyszínen tartott ünnepségen több százan rótták le tiszteletüket a székely honvédek előtt.
„A magyarok Istene mindenütt ott van, ahol a világon magyarok élnek” – fogalmazott a Sepsiszentgyörgy központjában tartott március 15-i ünnepségen Répássy Róbert igazságügyi államtitkár.
Száraz növényzet gyúlt ki a Marosvásárhely közeli Jedd területén március 15-én délután. A tűzoltók nehezen megközelíthető területen küzdenek a lángokkal, amelyek már átterjedtek az erdős terület aljnövényzetére és egy hétvégi ház kerítésére is.
Katonai eledeleket idéző gulyással, történelmi visszatekintéssel és muzsikával emlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire a gyergyószentmiklósi Népművészeti Alkotóház udvarán. Ez volt a huszadik márciusi katonaeledel-kóstoló.
Sohasem fogjuk megengedni, hogy Magyarországot gyűlölet és düh kormányozza – jelentette ki a miniszterelnök a budapesti Kossuth Lajos téren az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján mondott ünnepi beszédében.
Tűz ütött ki vasárnap délelőtt a Prahova megyei Puchenii Moșneni település műemlék templomában, nincsenek áldozatok.
szóljon hozzá!