Búcsúzik Gyergyószentmiklóstól Simó Ferenc lelkipásztor

Emellett feladatom része volt az első pénteki beteglátogatás, amely szintén alkalom volt mélyebb beszélgetésekre. Ilyen helyekről nem lehet, nem is szabad elsietni, így előfordult, hogy a pénteki beteglátogatást szombaton tudtam csak befejezni. Egyáltalán nem bánom, sok köszönetet is kaptam, Istené érte a dicsőség.

– A lelkek segítése, ezt határozta meg feladataként ideérkezésekor...

– Amikor az ember azt hiszi, ő az, aki segít, kiderül, neki segítenek. A pap nemcsak ad, hanem kap is a találkozásban. A hittanórákon, a fiataloktól, a felnőtt csoportokban, a betegekkel való beszélgetések során mi is sok mindent kapunk... ha rá tudunk figyelni. Sok kegyelmet kaptam e téren.

– Mennyire őrzi meg emlékezetében a moldvai szórványvidéket?

– Korábban ilyen tapasztalatom nem volt. Vasárnap köszöntem el a békásiaktól, damukiaktól, és búcsúzom a háromkútiaktól is. Minden látogatásomkor csodáltam a kis közösségeket, mekkora dolog számukra, hogy még van szentmiséjük, pap jár hozzájuk, akkor is, ha Békás és Damuk esetében már románul kell misézni, és a magyarság napjai meg vannak számlálva. Háromkút helyzete jobb, ott vannak gyermekek, idén három elsőáldozó volt, bérmálás is szokott lenni, kétévente. Háromkút több örömet nyújt, a másik két filia a papot tanítja az elmúlással szembenézni: a szegény időseknek adjunk lelki támaszt, addig, amíg van kinek. Ezeket a találkozásokat, a mise utáni családlátogatásokat, személyes beszélgetéseket sem fogom elfelejteni.

– Valamennyire sikerült az elmúlt időszakban megismerni a gyergyószentmiklósi híveket is. Van-e számukra javaslata, amit búcsúzásként elmondana?

– Sehol máshol nem tapasztaltam akkora segítőkészséget emberek részéről, mint Gyergyószentmiklóson. Itt a papnak csak ki kell találnia, mit akar csinálni, és jönnek a segítők, mindig került egy mesterember, és sokszor nem is pénzért, csak szeretetből adta a tudását.

De arról is kell szólni, hogy a sok italozás egy nagy rákfenéje a székely népnek. Családok mennek tönkre, nem csak az alkoholisták, családtagjaik is az alkohol áldozataivá válnak. Segíteni nehéz, ha ők nem kérik, nem akarják, de ha a közösségben figyelünk egymásra, lehet, nem csúszik le embertársunk, nem keseredik el annyira, hogy az alkoholban keresse a vigasztalást. A megelőzésben egymás mellett tudunk, és érdemes lenni.