
A találkozások élményét viszi magával Simó Ferenc
Fotó: Balázs Katalin
Kétévnyi szolgálat után távozik a gyergyószentmiklósi Szent Miklós plébániáról Simó Ferenc lelkipásztor. Ő korábban húsz évig volt jezsuita szerzetes, így nem csoda, ha most is számba veszi az eltelt időszakot és ezzel kapcsolatos érzéseit. Vele beszélgettünk.
2017. augusztus 06., 20:592017. augusztus 06., 20:59
– 2015-ben, amikor Gyergyószentmiklósra kapott kihelyezést, éppen ezüstmisés volt, 25 éve Isten szolgája. Lelkipásztorként és szenvedélybetegek segítőjeként érkezett. Akarta, hogy ide helyezzék. Most akarta, hogy elhelyezzék?
– Huszonhét esztendeje vagyok lelkipásztor, itt kisegítő lelkészként dolgoztam, és arról beszéltünk Portik-Hegyi Kelemen főesperessel, hogy ideje volna, hogy én is egy új helyen, plébánosként próbáljam ki mindazt, amit eddig tapasztaltam, tanultam. Kihívás ez nekem, hiszen én inkább csapatban szerettem dolgozni, a szerzetesi élet is ilyen volt, itt is munkatársakkal osztoztunk a feladatokon, közösségben éltünk. Most valami új következik az életemben, kértem, és Görgényüvegcsűrbe kaptam kinevezést.
– Amikor Gyergyószentmiklósra érkezett, lapunknak elmondta, addiktológiát tanult, szenvedélybetegek segítésére is szeretne idejéből szánni. Ha számba veszi az eltelt két évet, mi lett az akkori tervből?
– A szenvedélybetegekkel való foglalkozást a lelkipásztori munkám mellett akartam végezni. Az elején ebbe volt is alkalmam belekóstolni a Caritas keretében, de be kellett látnom, a lelkipásztori teendők mellett kevés és előre kiszámíthatatlan szabadidőm marad. Így szenvedélybetegekkel lehetetlen dolgozni, tervezni kell, ott is, itt is a hétvégéken lett volna a hangsúly. Úgy néz ki, a Jóisten nem tartott eléggé érettnek erre a munkára, de fontosnak tartom, és az új szolgálati helyemen, másféle formában, mint itt terveztem, igyekszem majd gyakorolni.
– Mire volt alkalmas az elmúlt két esztendő?
– Sok jó tapasztalat született bennem a plébániai pasztorációban. Jó kapcsolat alakult ki a plébániai munkatársakkal, a paptestvérekkel. Úgy látszik, van egy kicsi adottságom arra, hogy az emberekkel könnyen szóba tudjak állni.
Emellett feladatom része volt az első pénteki beteglátogatás, amely szintén alkalom volt mélyebb beszélgetésekre. Ilyen helyekről nem lehet, nem is szabad elsietni, így előfordult, hogy a pénteki beteglátogatást szombaton tudtam csak befejezni. Egyáltalán nem bánom, sok köszönetet is kaptam, Istené érte a dicsőség.
– A lelkek segítése, ezt határozta meg feladataként ideérkezésekor...
– Amikor az ember azt hiszi, ő az, aki segít, kiderül, neki segítenek. A pap nemcsak ad, hanem kap is a találkozásban. A hittanórákon, a fiataloktól, a felnőtt csoportokban, a betegekkel való beszélgetések során mi is sok mindent kapunk... ha rá tudunk figyelni. Sok kegyelmet kaptam e téren.
– Korábban ilyen tapasztalatom nem volt. Vasárnap köszöntem el a békásiaktól, damukiaktól, és búcsúzom a háromkútiaktól is. Minden látogatásomkor csodáltam a kis közösségeket, mekkora dolog számukra, hogy még van szentmiséjük, pap jár hozzájuk, akkor is, ha Békás és Damuk esetében már románul kell misézni, és a magyarság napjai meg vannak számlálva. Háromkút helyzete jobb, ott vannak gyermekek, idén három elsőáldozó volt, bérmálás is szokott lenni, kétévente. Háromkút több örömet nyújt, a másik két filia a papot tanítja az elmúlással szembenézni: a szegény időseknek adjunk lelki támaszt, addig, amíg van kinek. Ezeket a találkozásokat, a mise utáni családlátogatásokat, személyes beszélgetéseket sem fogom elfelejteni.
– Valamennyire sikerült az elmúlt időszakban megismerni a gyergyószentmiklósi híveket is. Van-e számukra javaslata, amit búcsúzásként elmondana?
– Sehol máshol nem tapasztaltam akkora segítőkészséget emberek részéről, mint Gyergyószentmiklóson. Itt a papnak csak ki kell találnia, mit akar csinálni, és jönnek a segítők, mindig került egy mesterember, és sokszor nem is pénzért, csak szeretetből adta a tudását.
De arról is kell szólni, hogy a sok italozás egy nagy rákfenéje a székely népnek. Családok mennek tönkre, nem csak az alkoholisták, családtagjaik is az alkohol áldozataivá válnak. Segíteni nehéz, ha ők nem kérik, nem akarják, de ha a közösségben figyelünk egymásra, lehet, nem csúszik le embertársunk, nem keseredik el annyira, hogy az alkoholban keresse a vigasztalást. A megelőzésben egymás mellett tudunk, és érdemes lenni.
Törvényjavaslatot nyújtott be az RMDSZ, amely szerint a jelenlegi 292 lejes gyermekpénzt 100 lejre csökkentenék, a fennmaradó összeget pedig „jelenléti ösztöndíjként” csak a rendszeresen iskolába járók kapnák meg, további 50 lejjel kiegészítve.
A Román Nemzeti Bank (BNR) szerdán 5,1004 lej/euró hivatalos árfolyamot jelentett be, ez pedig az első alkalom az elmúlt egy évben, hogy az európai valuta átlépte az 5,1 lejes pszichológiai küszöböt.
Hamarosan érkeznek az európai uniós források Magyarországra – közölte Magyar Péter leendő miniszterelnök, miután egyeztetett Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével szerdán Brüsszelben.
Első házként elfogadta szerdán a szenátus azt a törvénytervezetet, amely lehetővé teszi a középiskolák számára, hogy igazgatótanácsi döntéssel betiltsák a mobiltelefonok használatát az iskolában.
Belép a román piacra a Normal dán kiskereskedelmi vállalat – írja az MTI a profit.ro gazdasági portál információ alapján.
Az alkotmánybíróság szerdai döntése szerint sérti az alkotmányt az a törvénytervezet, amely szerint a romániai kluboknak a hivatalos mérkőzéseken legalább 40 százalékban hazai sportolókat kell szerepeltetniük a 2026–2027-es szezontól.
Április 29-én elhunyt Czegő Zoltán (1938–2026) költő, író, újságíró – közölte a szerző halálhírét a Magyar Írószövetség. A több elismerést kapott szerző számos verseskötete, elbeszélése, novellája, regénye és publicisztikája jelent meg.
Az alkotmánybíróság szerdán közölte, hogy helyt adott a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) beadványának és alkotmányellenesnek nyilvánította a közszolgálati televízió és rádió vezetőtanácsi tagjainak kinevezéséről szóló parlamenti határozatokat.
Nagy mennyiségű szemetet dobott ki a csíkszeredai Suta-tó mellett, ötvenezer lejes bírságot kapott érte egy helyi cég, amelyet nemrég sikerült azonosítania a Csíkszeredai Helyi Rendőrségnek.
A gyimesbükki Fejér Sándor joggal nevezhette magát a sors kegyeltjének, hiszen a csodával határos módon maradt életben a Bilibók-tetőn, s került messzi földre. Idegenből hazaküldött levelei a szülőföldszeretet szépirodalmi igényű megnyilvánulásai.
szóljon hozzá!