„Rákaptak” a kutyákra a háromszéki farkasok

Mint említettük, végleges következtetések még nincsenek, de az eddigi megfigyelések empirikus eredményeiből Sikó néhányat megosztott a Székelyhonnal.

A farkas nagy zabáló és nagy koplaló

A farkaspopuláció változása attól függ, hogy mennyi a zsákmányállat.

A farkasok rengeteg kutyát is elpusztítanak, főleg a téli-tavaszi időszakban, illetve olyan falkát is megfigyeltek, ahol az – ürülékvizsgálatok tanúsága nyomán – az eledel 10-15 százaléka kutya volt: láncról lerágott és kóbor kutyák egyaránt.

Talán nem köztudott, hogy amikor nincs elejtett vad, hetekig képes beérni csigákkal, bogarakkal, bogyókkal, erdei gyümölcsökkel.

A farkasok többsége éhen hal, elsősorban a fiatal kölykök pusztulnak el két éves koruk előtt. Ez a jelenség felerősödött, illetve nagyon megcsappant az állomány akkor, amikor elfogytak a sertéspestis következtében kimúlt vaddisznók.

Optimálisak a létfeltételek, szaporodik az állomány

Bizonyos egyedeket lehet azonosítani a vadkamerák felvételei alapján, néha már beazonosító megnevezést is kapnak a farkasok: van köztük hosszúfarkú, bicegő, sánta, foltos stb. Az állomány egyedszámát viszont nem lehet megbecsülni, mert Erdővidék falkái átjárnak Hargita megyébe is és vissza.

– mondja Sikó. És mivel közeledik a tél, az is biztosra vehető, hogy többet fognak bejárni esztenákra, vagy a faluszéli gazdaságokba, és a kutyákra ezután is veszélyt jelentenek. Ha meg akarják védeni a házőrzőiket, legalább nézzék meg, ha a kutya nagyon ugat, hogy mi a helyzet – tanácsolja a kutató a gazdáknak.

Sikó Barabási Sándor számára nagy élményt jelentett, hogy egyszer, amikor a nagy havazásban egyedül járta az erdőt, meglepetésszerűen egy farkaspár tűnt fel előtte, majd nyugodtan továbbálltak. Egy másik alkalommal pedig

Természetfotósként haragszom rá, mert nem adja könnyen magát a lencsének. De éppen ezért tisztelem is: a farkast megörökíteni nem szerencse kérdése, hanem érdem – ki kell érdemelni a vadon bizalmát.”