Benedekffy Katalin: Erdély gyökeret, hitet, Magyarország otthont, kenyeret adott

Nagyon hálás Istennek, amiért hitet, kitartást adott neki ahhoz, hogy végig tudjon menni ezen az úton. Úgy érzi, révbe ért. A huszadik évforduló előtt, november 24-én

szülei társaságában vette át magyar zeneművészet kategóriában a Csongrád megyei Príma-díjat Szegeden.

A jubileumi gálára pedig első szóra ment el a több mint száz meghívott – pálya- és művésztársak, egykori és mai mesterei, rádiós és televíziós személyiségek.

– mondta el Benedekffy Katalin.

Pályaív

Jelképes vándortarisznyájába belekerültek a „világot jelentő deszkák” első élményei. Kislányként játszótér helyett a Nagygalambfalván kultúrigazgató édesanyjával töltötte szabadidejét.

Nagybátyja, Kányádi Sándor verseit gyakorta szavalta ünnepélyeken, versenyeken, de énekhangjával is kitűnt.

Színművészeti diplomájának magyarországi megszerzése után számos vidéki és fővárosi színházban játszott főszerepeket: Győrben, Szolnokon, Debrecenben; a budapesti Thália Színházban, illetve a Budapesti Operettszínházban.

2003-ban jelent meg Csengettyű, csengettyű című karácsonyi lemeze, amely még abban az évben aranylemez lett.

Színésznőként a bölcsészkart is elvégezte. A népdalok, prózai szerepek, musicalek és az operett világán át az opera nyitott számára új távlatokat.

Tehetsége és tanulási vágya arra ösztönözte, hogy a legnagyobb mesterektől sajátítsa el a klasszikus éneket. Tokody Ilona, Laki Krisztina, Cheryl Studer, Bill Girald, Dorothea Schwarz voltak a mesterei, valamint napjainkban Hamari Júlia.

2010-től hangversenyeken és nagyszabású előadásokon ismerhette meg a németországi, ausztriai, romániai, szlovákiai és lengyelországi közönség.

Aztán versenygyőztesként utazhatott a Kanári-szigetekre és turnézhatta körbe a szigetországot. Spanyolország, Svájc, az Egyesült Államok, Izrael, majd Moszkva és Kanada következett, de fellépett a bécsi Staatsoperrel is.

Álmok, remények

Míg Európa számos országában és szerte a nagyvilágban elkápráztatta közönségét, mindig arra vágyott, hogy „két hazájában”, Székelyföldön és Magyarországon is ismerjék el.

A meghívások hiányát szívfájdalommal élte meg, bár tudta: „nem lehet próféta saját hazájában”.

Azt is érezte, hogy gyökereit nem vághatja el és hite megtartja Isten tenyerén. „Szeretek énekelni” – összegezte magának, és egy idő után nem foglalkozott a hiányzó honi lehetőségekkel. Jótékonysági koncerteket adott civil szervezeteknek és egyházaknak, segítve az itthoni fiatalokat.

Amint nem görcsölt magyarországi vagy erdélyi szerepálmok miatt, szerre megtalálták a lehetőségek.

Átütő sikert aratott 2012-ben a budapesti Szabad Tér Színházzal és a Kolozsvári Magyar Operával közösen bemutatott Báthory Erzsébet musical-opera, melynek címszerepét alakította. A koloratúrszoprán énekesnő a budapesti Erkel Színházban és a debreceni Csokonai Színházban Mozart Don Giovanni című művében Zerlina, a Szegedi Nemzeti Színházban Donizetti Szerelmi bájital című operájában Adina szerepében mutatkozott be. Nemrégiben lépett fel Hollywoodban, San Franciscóban, Montrealban, valamint Torontóban. A Kolozsvári Magyar Opera mellett a Brassói Román Operával is dolgozik.

Gyakran énekel televíziók és rádiók különböző kulturális programjaiban.

Legutóbb a nagyszebeni Ars Hungarica 2018 vendége volt, jövőre is visszavárják. Két korábbi kitüntetése különlegesen értékes számára. A 2013-ban művészetéért és tehetségéért kapott Mester és tanítványa díj, illetve a 2014-ben kapott Erdélyi Közösségi Élet Kiválósága díj.

Beszélgetésünkkor a néhány napja megélt élményét is megosztotta. Előadást tartott hitről, otthonról, családról. Utána egy néni levette nyakláncáról a megáldatott keresztet és a medaliont, majd átnyújtotta neki, hogy viselje további életútján. „Olyan gyönyörű volt!” – mondta meghatódva Kata.

A hivatás böjtje, babérja

Sokan megajándékozták hangjukkal, gondolataikkal, fellépésükkel Budapesten a Várban, egy nyolcszáz éves épületben tartott jubileumi gálán. Köztük Bálint Piroska előadóművész, gyermekpszichológus, akivel „a vonal alatt maradtak” a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem felvételijén. Miután elmondta Áprily Lajos Az irisórai szarvas című költeményét az ünnepelt Katának, visszaemlékezett, mitől példa számára.

Életre szólóan megmaradt emlékezetében az a pillanat, amikor a sikertelen felvételi után, tizennyolc évesen Kata beállt a tükör elé és kimondta: „Benedekffy, nem baj! Te akkor is színésznő leszel!”

Kata úgy érzi: kemény volt a húsz év. Lehet, naivság részéről, de mindig hitt benne, hogy mindenhol vannak jó emberek és amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Dívaként, primadonnaként is érték pofonok. „Ám mindig ott volt a Jóisten, erőt, energiát kaptam végig.” Édesanyja óva intette a pályától: „a művészek éhen halnak”. Kata válasza:

Isten elrendezi a dolgokat – szól a művésznő hitvallása. – Tenyerén hordoz, vigyáznunk kell, hogy ne essünk ki onnan.

Hálás, amiért sikerült egzisztenciát teremtenie Magyarországon. Vendégeitől egyetlen szál virágot kért, és azt, hogy amit virágajándékra szánnának, tegyék be az adománydobozba. Kányádi György nagygalambfalvi református lelkész a szülőfalu imádkozó közösségének üzenetét tolmácsolta a gálán. Gyerkó Levente polgármesterrel vette azt az adományt, amelyet az ünnepelt vendégei, valamint az élő adások hallgatói, nézői ajánlottak fel. A szép összegből nyáron zenetábort tartanak a nagygalambfalvi fiataloknak.

Jelen, jövő

A következő hetekben a szegedi filharmonikusokkal lép fel. Rendszeresen hangversenyezik a Budapesti Fesztiválzenekar, valamint a bécsi Staatsoper zenészeiből álló Lanner Kvartettel. Első lemezük szólistája Miklósa Erika volt, a másodiké Benedekffy Katalin.

Kilátásban van egy nagy, primadonnai szerep is – erről most többet nem árult el.

Erdélyben is sok fellépés vár rá. Továbbra is szépen alakul a pályaíve. Közben a szerelem is rátalált. Párja a Prima Primissima-díjas Rózsa Róbert. Öt éve meghalt a felesége, gyermekei által Kata kapott egy családot is, „amelyben két ember egymásért, együtt húzza a hajót. Gyönyörű, áldott állapot.” Művészetével pedig sokáig szeretné szolgálni azt a küldetést, amelyet a Jóisten rá bízott.