ennek ellenére két és fél évesek is kerülnek óvodába, mert a szülők erre kényszerülnek, mert úgy érzik, dadus, bölcsőde helyett jobb választás az óvoda, illetve hogy csemetéjük már igényli a társaságot, a rendszeres találkozást, aktív játékot, foglalkozást. A szülőnek néha erőpróbáló feladat ezeknek az igényeknek a kielégítése, főleg ha az óvodás korú gyermek mellett a háztartásra, kistestvérre, munkára is figyelnie kell.

– mondja Csoboth Adél gyógypedagógus és óvónő. Hozzáteszi, vannak bizonyos kritériumok, amelyeket jó, ha teljesít a kis ovis, ilyen például a kommunikáció. Bár nem minden gyerek beszél háromévesen tökéletes mondatokban, azért szükséges, hogy kommunikáljon. Az is előfordul, hogy háromévesen nem beszél még a gyerek, az sem olyan nagy tragédia, a szülő mellett a pedagógus is figyel rá, a közösség is fejlesztő hatással van rá, s ha mégsem érnek el fejlődést, szakemberhez tudják küldeni.

Az óvodába kerülés egyik sarkalatos kérdése a szobatisztaság, ami általában kétéves kor után következik be, de valódi szobatisztaságra általában hároméves korig várni kell, és a legtöbb gyereknél még ezt követően is előfordulnak „balesetek”. Csoboth Adél szerint bár néhány intézménybe beveszik a pelenkás gyereket is,

Ami nem azt jelenti, hogy a déli alváshoz nem teszik fel neki még egy darabig a pelust, vagy nem fordulhatnak még elő balesetek. Főleg az új helyzet kapcsán vagy egy-egy stresszes napon még előfordul, hogy későn ér ki a WC-re a kicsi, illetve belefeledkezik a játékba, de mégsem ez kell jellemző legyen.

Egy egyszerűbb, tépőzáras cipőt levenni, fölvenni, a nadrágba belebújni tudjon. Fűzős cipő bekötésében, a kabát, nadrág begombolásában az óvónők még segítenek, de ezeket is hamarosan meg fogja tanulni magától. „Nemcsak az öltözködés terén kell némi önállóságot gyakorolnia, hanem az evésben is, egyedül kell tudnia étkezni, magabiztosan használni a kanalat. Lehet, hogy sok családban ez nem kérdés, de bizony volt olyan kiscsoportosunk, aki még sosem használt kanalat. Nem azért, mert nem tudott volna, csak egyszerűen sosem hagyták neki, egyszerűbb, gyorsabb volt megetetni” – mutat rá az óvónő.

Csoboth Adél hangsúlyozza,

el kell tudnia fogadni, hogy anya elmegy, ő pedig ott marad. Meg kell értenie, hogy az elválás nem végleges, csak ideiglenes állapot, utána fognak jönni délután. A szakember szerint amint a gyerek megtapasztalja, hogy az óvoda is egy biztonságos környezet, ott is meg lehet bízni a felnőttekben, és tényleg érte jönnek délután, könnyebben elfogadja az elválás gondolatát is.

„Azt szokták mondani, hogy nincs beszokás sírás nélkül. Van, aki az elején nem tudja elfogadni az elválás gondolatát, van, aki egy-két hét után jön rá, hogy ezentúl mindennap tényleg az óvodában kell maradnia, de ennek az időszak rövid idő alatt véget kell érnie, és nagyon sok esetben függ attól is, hogy a szülő el tudja-e engedni gyerekét. Ha az anya nem tudja elengedni gyerekét, azt a gyerek is érzi, és ez bizonytalanná teszi” – fogalmazott a szakember.