Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

07:45

Ezekben a szakmákban terveznek alkalmazásokat a Hargita megyei munkaadók

21:58

Gyenge játékkal maradt alul a Sportklub a DVTK ellen

21:00

Régi magyar nevek a felkapottak mellett

20:22

Megnyomta a második harmadot, igazolta a papírformát a GYHK

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

A héten még velünk marad a nagy tél, aztán jövő héten valamelyest enyhülni fog a hideg

Törvény kihirdetve: hosszú évek telnek el a nyugdíjba vonulás után, amíg kiadják a teljes magánnyugdíjat

Holtan találtak egy fiatalembert egy vendéglő padlásterében

Marosvásárhelyi fiatal sofőr balesetén ámulnak: rácsúszott autójával egy panzió tetejére – videóval

Megemelt adók, avagy itt mindenki megbolondult?

Sokan minél később fizetnének adót Csíkszeredában, így tiltakozva az emelés ellen

Megemelt adók, avagy itt mindenki megbolondult?

Sajnálja az adóemelést, de „mossa kezeit” Nicușor Dan

Székelyudvarhelyen is emlékezetes maradhat az idei adók befizetése

Rendszerhibákkal küzdő igazságszolgáltatás

Az iskolapadra ragasztott szív története is lehetne Fejes Réka szakmailag elismert munkája

Fotó: Haáz Vince

Marosvásárhely volt az úttörője Romániában a diszlexiás gyerekek számára létrehozott osztályoknak. Fejes Réka szaktanfelügyelő munkája máig hat: a speciális módszertan sok tanulónak adott esélyt, és országos változásokat indított el az oktatásban.

Hajnal Csilla

2025. november 15., 09:022025. november 15., 09:02

1998-ban Fejes Réka magyar elemi oktatásért felelős szaktanfelügyelő kezdeményezésére, a marosvásárhelyi Szabadság utcai egykori 12-es számú iskolában – ma Nicolae Bălcescu Általános Iskola – indult el az ország első ilyen típusú osztálya. A cél az volt, hogy azok a gyerekek, akiknek az írás és olvasás elsajátítása nehezebben megy, ne kerüljenek a kisegítő oktatásba – hiszen nem értelmi fogyatékosságról volt szó –, hanem speciális, rájuk szabott módszerekkel kapjanak segítséget.

Ez a kezdeményezés országos mintává vált, bár a kétezres évekkel együtt jött az integrálási hullám is, így ma már nincsenek ilyen osztályok. Most, több mint húsz évvel később Fejes Réka Orbán Balázs-díjban részesült a sepsiszentgyörgyi díjátadón.

A közös munka díja

A pedagógus úgy fogalmazott: számára ez mélyen megtisztelő. „Hiszem azt, hogy ez a díj nemcsak nekem szól, hanem egy erős közösségnek, akikkel én dolgoztam sok-sok éven át, mert

a szaktanfelügyelői munkát vagy bármilyen pedagógiai munkát nem lehet elvégezni egyedül.

Persze mindig kell egy személy vagy kell egy intézmény, ahol összefutnak a szálak, de én hiszek ebben a csapatmunkában” – nyilatkozta a szaktanfelügyelő.

Fotó: Haáz Vince

Fejes Réka a Székelyhon kérésére elmagyarázta, hogyan is működtek ezek az osztályok. A diszlexiás osztályok lényege az volt, hogy a gyerekek külön, speciális módszerrel tanulhattak, az ő tempójukban.

A szaktanfelügyelő felidézte, 1998-ban egy szakellenőrzés során találkozott Gagyi Erzsébet tanárnővel, aki olyan különleges módszerekkel dolgozott már akkor a kisegítő iskolában, hogy beszélgetésük nyomán egyértelművé vált:

vannak gyerekek, akik a hagyományos és a kisegítő oktatás között rekednek, és számukra új utat kell találni.

Elkezdődött a közös munka, a szakemberek meggyőzése arról, hogy szükség van ezekre az osztályokra, majd létre is hozhatták az első ilyen osztályokat országos szinten először Marosvásárhelyen.

Fotó: Haáz Vince

A tanítók célzott eszközöket használtak: például egyedi betűtanítási sorrendet, hang–betű párosító gyakorlatokat, sok ismétlést, valamint olyan vizuális és mozgásos feladatokat, amelyek segítik a betűk, irányok megkülönböztetését. Innen terjedt el az iskolákban az a ma is ismert módszer, hogy

a pad bal sarkára kis szívet ragasztanak – így könnyebb megjegyezni, honnan indul az olvasás.

Az első években sok szülőt és szakembert kellett meggyőzni arról, hogy ezek az osztályok nem elkülönítést, hanem segítséget jelentenek. Fejes Réka és kollégái fokozatosan bizonyították az eredményeket: az első „generációk” közül sokan elvégezték a középiskolát, többen érettségiztek, szakmát tanultak. Egy szülői egyesület is kialakult a folyamat során, aztán

országszintű mozgalom lett abból, ami itt indult el Marosvásárhelyen.

Bartók Éva logopédus fokozatosan átvette Gagyi Erzsébettől ennek az alternatívának a pátyolgatását, és vele is sokat dolgoztak közösen. De a legfontosabb hozadék mégis az, hogy mára országosan bevezették a speciális vizsgafeltételeket a tanulási zavarral küzdők számára: hosszabb vizsgaidő, segédanyagok, számológép használata – ez mind ebből az úttörő marosvásárhelyi munkából nőtt ki – mondta el Fejes Réka.

Fotó: Haáz Vince

Az integrálási hullám erősebb volt

A kétezres években azonban az integrált oktatás felerősödött, és sok szülőben keltett kétséget az is, hogy hátrányos helyzetű gyerekek is jártak ezekbe az osztályokba, így ezek az osztályok fokozatosan megszűntek. Fejes Réka szerint kár, mert

nem minden gyerek tud sikeresen beilleszkedni

egy 25-30 fős osztályba ugyanazzal a módszerrel tanítva.

Ma a közoktatásban ez úgy történik, hogy ha gondok vannak a gyerekkel, és a pedagógus észreveszi, akkor szól a szülőknek, akik elindíthatják ezt a folyamatot a Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központban (CJRAE). Ott nyilvántartásba veszik a sajátos nevelési igényű gyerekeket, hiszen a tanulási zavarral küszködők is annak számítanak.

„De ez a kategória nagyon tág, és különbözőképpen sajátos igényűek ezek a gyerekek. Sajnos

vannak esetek, amikor a szülő hárít, azt mondja, hogy nem problémás a gyereke.

Ám ahogy telik az idő, súlyosbodik a helyzet, tehát halmozódnak a problémák, ahelyett, hogy megoldódnának” – hívta fel a figyelmet erre a szaktanfelügyelő.

Fotó: Haáz Vince

Ha a pedagógus észreveszi, hogy az osztályában sajátos nevelési igényű vagy tanulási zavarral küzdő gyerek van, speciális képzésre jelentkezhet, illetve segítséget kérhet fejlesztő pedagógustól, iskolai tanácsadótól vagy pszichológustól – ha van ilyen az iskolában –, mert ezekkel a helyzetekkel nem lehet egyedül megbirkózni.

Fejes Réka úgy érzi, a tanulási zavarral küszködő gyerekekkel való differenciált foglalkozás nem megbélyegzést jelentene, hanem

esélyt a felzárkózásra, amelyhez minden gyereknek joga van.