Az egység erejének köszönhetően hidalják át a nehézségeket

Az adományokat egri iskolások és Heves megyei felnőttek gyüjtötték össze

Fotó: Bartha Réka

„Ha azt mondom, köszönjük, ez oly kevés!” – fordult ajándékozó barátaikhoz Cseke Rozália, az Oklándi Elhelyezőközpont vezetője. A kéttonnányi adomány áthidalja év végéig azokat a napi szükségleti nehézségeket, amelyek a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság pénzügyi hiánya miatt jelentkeztek.

Molnár Melinda

2017. november 19., 19:582017. november 19., 19:58

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Az elhelyezőközpont öt éve szinte napi kapcsolatban van az egri Szent Imre Katolikus Általános Iskoláért és Tanulóiért Alapítvánnyal, Márkus János Andrással és Farkas Ildikóval jóval korábbi a barátságuk.

Az oklándi és az egri gyermekek évente meglátogatják egymást, közös programokon vesznek részt, ugyanakkor minden novemberben cipőgyűjtést szervez az egri tanintézet.

Idén, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem lábbelire lesz a legnagyobb szükségük, az elhelyezőközpont vezetője a jelen helyzet áthidalásához kért segítséget.

A Torna mente – Tisza-tó ÖKO 2000 Alapítvány és a Szent Imre-iskola alapítványa vállalta a gyűjtés koordinálását. Heves megyei civil szervezetek, önkormányzatok, vállalkozások is csatlakoztak – zömmel szülői kapcsolatokon keresztül szereztek tudomást a lehetőségről.

A tartós élelmiszerek és a higiénés termékek mellett írószerek, játékok, ruhák, cipők, sőt ünnepi édesség is került a dobozokba. Még péntek reggel is érkeztek adományok – mondta Márkus János András. A gyűjtést folytatják, a következő szállításra majd januárban kerül sor. Milyen hangulat övezte a szülők és segítők részéről a készülődést? Farkas Ildikó egy üzenetet mutatott telefonján:

Örömteli, hogy mindannyian érezhetjük az összefogás és az egység erejét. Megtapasztalhatjuk, hogy ez milyen felemelő és erőt adó tud lenni, mi több tartást ad. (…) Különbözünk, de mindannyian emberek vagyunk, s ki ne szeretne a szó nemes értelmében az lenni? Ezt a felemelő érzést, most Ti és ez az Iskola adta mindannyiunknak! Köszönjük, és még egyszer gratulálok!.

Mindeközben az oklándi gyermekek és nevelőik lázasan készültek. Kézműves ajándéktárgyakat színeztek, festettek, képeslapokat, még kisbabát is készítettek, amit majd elküldhetnek. Az egri iskolás testvéreikkel kapcsolatos élményeiket is felemlegették. Számolgatták, hányat kell aludniuk, amíg újra vendégeik lesznek.

Az ott élő közepes és nagyon súlyos fogyatékkal élő gyermekek felülmúlták önmagukat: örömmel, fegyelmezetten, büszkeséggel segítettek a kipakolásnál és rakták egy helyre az azonos tartalmú csomagokat. Látszott, hogy nem kell nekik elmagyarázni az élelmiszerek megbecsülését.

A kilenc felnőtt Oklándon töltendő napjait mindannyian igazi ünnepként élték meg. Annak örömével, hogy a következő két hónap lehetséges hiányait sikerült észrevétlenné tenniük a gyermekek számára. Cseke Rozália érzi: saját erőiket meghaladta a kialakult helyzet. Köszöneteik mellett Isten áldását kérte őszinte szeretetű segítőikre.